> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.demeterszilard.hu/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # „Orbán Viktor katonája, Rogán Antal szövetségese vagyok" - URL: https://www.demeterszilard.hu/orban-viktor-katonaja-rogan-antal-szovetsegese-vagyok/ - Published: 2022-05-30T17:51:51.000Z - Updated: 2022-05-30T17:51:51.000Z - Author: Szilard Demeter - Tags: Nagyinterjú, Térré lett idő, #Import 2026-11-06 15:17 Gulyás Márton beszélgetése Demeter Szilárddal *\- Köszöntöm nézőinket! Szervusztok! Ez itt a* Partizán 60*'; a* Partizán *politikai-politikusi interjúműsora, amelyben megszakítás nélkül, reklámok nélkül, bejátszások nélkül 60 percen keresztül élőben kérdezem meghívott vendégemet. Egy régóta várt vendég érkezett ma este a stúdiónkba. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója számos állami, illetve kormányzati program volt, illetve jelenlegi vezetője a mostani vendégem. Azonnal bemutatom őt, de mielőtt ezt megtenném, mindenképpen iratkozzatok fel a csatornára, ha még nem tettétek volna meg, illetve ha lehetőségetekben áll, akkor kérlek, hogy fizessetek elő a* Partizán*ra a leírásban található lehetőségeken keresztül. És akkor fordulok most egy vendégemhez, Demeter Szilárdhoz. Szervusz! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásomat.* \- Szervusz, Márton! Üdvözlöm a kedves nézőket, hallgatókat. *\- Nem lehet azzal vádolni, hogy ne vállalnád a gondolataid kifejtését a nyilvánosságban, még kevésbé lehet azzal vádolni, hogy ne vállalnád adott esetben akár a konfrontációt is vélt vagy valós lobbicsoportokkal szemben. Egy kifejezetten (szerintem nagyon) magyarázó jellegű mondatodat választottam ki elsőként, amit szeretnék majd ide idézni, de szerinted mi lehet ez a mondat, amit kiválasztottam, ami szerintem igazán pregnánsan jellemzi a karakteredet*? \- Fogalmam sincs, mert egy jó íróhoz méltóan a már leírt, elhangzott szavaimat elengedem, tehát hogy éljük a saját életüket. \- *Jó, akkor idézem én: »A nyári fesztiválokon reményeink szerint már találkozhatunk a reformkori DJ szettekkel«*. *Ezt a Petőfi-bicentenárium kapcsán nyilatkoztad a* Népszavá*nak. Rengeteg kérdésem van hozzád kapcsolódóan, először is, hogy kell elképzelni ezeket a reformkori DJ szetteket?* \- Irodalomtörténészek karaktereket rajzoltak meg a reformkor hőseiről, nemcsak Petőfiről beszélünk a bicentenáriumban, hanem Petőfi kortársairól is. Tehát, hogy megrajzolták ezeket a karaktereket, a fejlődési ívüket, hogy körülbelül mit gondoltak a világról, és ezeket a karaktereket adjuk oda a DJ-knek, hogy a karakterhez passzoló zenei mixet összeállítsák. \- *De elismered azt, egyetértesz azzal, hogy ez egy magyarázó erejű mondat veled kapcsolatosan? Tehát, hogy van benne egy típusú provokáció, van benne egy típusú hagyományőrzés, van benne egy típusú valamilyen fajta konfrontálódás azokkal a hagyományokkal, amelyeknek az ápolására adott esetben a felkérésed szólt. Egyetértesz ezzel a jellemzéssel?* \- Egyetértek annyi megszorítással, hogy ez nem rólam szól, hanem a múzeumi, muzeológusi, magyar muzeológusi gondolkodásról. Tehát mi hajlamosak vagyunk (én is, tehát mielőtt még főigazgatója lettem volna a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, hajlamos voltam) úgy gondolni a múzeumra, mint ami a múltnak valamifajta őrzője. Aztán a főigazgatói munkám során kiderült, hogy jóval több ennél, azon kívül, hogy ezt az örökséget mi ápoljuk és feldolgozzuk, egyfajta tudásközpontok, amelyek átadják, lehetőleg élményszerűen átadják azt a hiteles információt, amire egy-egy muzeológus mondjuk az életét tette fel. \- *És ezzel szemben neked mi a megközelítésmódod? Tehát miért konfrontálódsz azzal, amit most, az előbb elmondtál?* \- Ezért nem érzem ezt konfrontatívnak. Tehát az, hogy most ezt társítani társművészettel vagy a popkultúrába behúzni azt, amit mi magas kulturális tartalomnak gondolunk, az lehet, hogy bizonyos ízlésvilágú csoportoknak nem tetszik, de én úgy gondolom, hogy ez a járható út. \- *Magadat egyébként hogyan határozod meg? Merthogy van egyfajta szerephalmozásod, ugye intézetigazgatónak tartod magadat, kultúrharcosnak, tabudöntögető fenegyereknek? Tehát igazából mi lenne az a titulus, amit magad mellé odaírnál?* \- Intellektuális szakmunkás. *\- Intellektuális szakmunkás.* \- Igen. *\- Miben merül ki a te szakmunkád?* \- Megpróbálok megoldani problémákat. *\- Ilyen Mr. Wolf jelleggel a Ponyvaregényből?* \- Hát nem én mondtam, de igen. Azt is, tehát nyilván van, amikor hullát kell eltakarítani, akkor szoktak szólni nekem. *\- Ki szól neked hullaeltakarítás szempontjából, Szilárd?* \- Hát amikor a kulturális kormányzat úgy látja, hogy bizonyos problémát meg kell oldani, és erősebb kéz kell hozzá, erősebb akarat kell hozzá, nem is erősebb kéz, hanem erősebb akarat, unortodoxnak nevezhető vízió, akkor általában megtalálnak feladatokkal. Ezt elmondtam több interjú alkalmából, hogy nekem minden nyári szabadságom alatt az egyetlen egy félszem az, hogy megcsörren a telefonom, mert eddig minden nyáron, amikor elmentem szabadságra, megcsörrent a telefonom, és egy újabb feladat érkezett. *\- Ez kulturális? Bocsáss meg, te fogalmaztál így, nem akarnék elmenni feltétlenül ebbe a bulvár irányba, de ha azt mondod, hogy te ilyen kulturális hullaeltakarító vagy, tehát azokat a konfliktusokat viszed el, amit senki más a kormányzati struktúrában a kultúra és a művészet területén nem hajlandó fölvállalni?* \- Hát azt nem tudom, hogy mennyire hajlandóak felvállalni, vagy mennyire nem. Valahogy megtalálnak azok a feladatok, amelyekért nincs nagy tülekedés a kultúra vezetői, vagy különböző szintű vezetői között. *\- És miért szerinted?* \- Ez macerás, konfliktusokkal jár, be kell vállalni, szembe kell fordulnod olykor a saját értékközösségeddel vagy érdekközösségeddel is, tehát hogy terheltek a viszonyok, a magyar elit tagjai között a viszonyok, azok nagyon terheltek. Én még nem találkoztam olyan magyar elithez tartozó személlyel, aki ne lett volna megsértődve valakire, 5-10-15-20 ezer év távlatából, teljesen mindegy. Ráadásul egzisztenciálisan be vannak ágyazva ezekbe a különböző csoportokba. Én meg egyrészt messziről jött ember vagyok, másrészt én úgy gondolom, hogy nem nagyon tudnak megkarcolni se ezek a típusú érdekkonfliktusok, hiszen... *\- Hatalmi, politikai szempontból vagy érzelmileg?* \- Semmilyen szempontból, még egzisztenciálisan sem. *\- Melyik volt a legpiszkosabb munkád?* \- Hát mondjuk az Országos Széchenyi Könyvtár rendbetétele, az nem volt egy leányálom, annak ellenére, hogy kevés ment ki a sajtóba, ami meg kiment, az kicsit ilyen posztfaktum, tehát egy kicsit ilyen utolsó írás, de azzal rengeteg probléma volt. Ott rengeteget kínlódtunk, hogy '21 végén azt mondjuk, hogy plusz nullánál tartunk nagyjából. *\- És ez jelenleg kimondható?* \- Igen, igen. *\- Mi lesz most a Széchenyi Könyvtárral?* \- Hát a következő öt évben biztos, hogy marad a helyén, merthogy egyrészt nem épült fel még az új épülete, és ott most egy nagyon jó képességű, fiatal, ambiciózus könyvtáros szakember a főigazgató, Rózsa Dávid, akinek egész jó tervei vannak, tehát hogyha a forrásokat mögé tudjuk majd rakni, vagy mögé tudja rakni a kormányzat, akkor az Országos Széchenyi Könyvtár egy picit kinyílik, tehát kutatókönyvtárból közönségbarátabb könyvtárrá válik, illetve most tervezzük (ez is csak tervezés alatt van), egyfajta kihelyezett tagozatát a belvárosba kihelyezni, ahol Magyarország egyik legnagyobb interaktív könyvtörténeti kiállításától a különböző közönséget befogadni képes rendezvénytéren át a különböző közösségi térfunkciót ellátó multifunkcionális központot szeretnénk létrehozni. *\- Meglep, hogy azt gondolod, ez egy pluszos történet, miközben egyrészt nem történt meg a költöztetése a gyűjteménynek, másrészt viszont lehetett hallani a különböző történeteket arról, hogy a gyűjteménynek a katalogizálása nélkül hogyan zajlik gyakorlatilag a különböző tárolóeszközökbe történő beemelése, és, hogy ez súlyos, adott esetben állománysérüléssel is jár. Ezzel együtt is azt gondolod, hogy ez egy pluszos történet?* \- '23-ban átadjuk a piliscsabai archivális raktárt, ez egy óriási nagy épület, ahova a törzsállományi részét ki tudjuk vinni a nemzeti könyvvagyonnak, tehát biztonságba helyezzük azokat a példányokat, amelyeknek a megőrzése az létszükséglet. *\- Oké, akkor csak egy tisztázó kérdés: ki tudod azt jelenteni, hogy súlyos állománysérülés nem történt ez alatt a folyamat alatt?* \- Amióta mi átvettük, tehát '19 óta biztosan nem történt ilyen. *\- Jó. Mi a célod a következő öt-tíz évre? Hogyan látod a saját magad szerepfelfogását? Mi az, amit mondjuk tíz év múlva vinni szeretnél, milyen típusú feladatokat tartanál szükségesnek a magad portfóliójában tudni? Tehát mi a karrierképed?* \- Ez azért nehéz kérdés, mert az, amit én most csinálok, az összes személyi ambíciómmal szembemegy. Tehát, én nem vágytam ezt a feladatot, vagy nem ragaszkodtam ahhoz, hogy főigazgató legyek. Ha 2018 nyarán valaki azt mondja nekem, hogy én 2018 decemberében bemegyek a PIM-be, mint megbízott főigazgató, akkor valószínűleg kiröhögtem volna. Tehát nekem nem ez a személyes ambícióm, amit most csinálok. Ettől még feladat, és nyilvánvalóan tehetségemhez és erőmhöz mérten legjobban próbálom csinálni. Most jelen pillanatban két nagyobb sapkám van, egyrészt a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézmény rendszerét kell átvezetnem most a Petőfi bicentenárium évébe, tehát fel kell készülnünk a névadó költőnk 200 éves, 200\. születésnapjára, másfelől pedig van a Magyar Kulturális Alapítvány, ami államháztartáson kívüli közvagyonkezelő alapítványként elég sok szeletet befogadott a kortárs magyar kultúra menedzsmentjéből és koordinációjából, ezt is szeretném hatékony szervezetté formálni. Harmadrészt pedig a MOL Új Európa Alapítvány kuratóriumi tagja vagyok, ami jelen pillanatban azt jelenti, hogy valószínűleg június környékén, június közepéig el egy rettenetes sok pénz fölött diszponáló vagyonkezelő alapítvány kurátori tisztség, magyarán sok-sok pénz lesz, ami fölött én is döntök, és ott helyes döntéseket kell hozni. Nagyjából ez az, ami most adott az én számomra. És hát > szeretném mindezeket a feladatokat tisztességesen és jól ellátni. Szerintem ennél több célja nem lehet egy közpénzzel bánó félpolitikusnak, mondjuk így. *\- Korábban, amikor erről kérdeztek téged, akkor úgy fogalmaztál, nagyon sokféle definícióval éltél, hogy a veszélyben lévő magyar kultúrát akarod megmenteni, a horizontális építkezés igényével is fölléptél már egyszer, és a 24-nek pedig februárban úgy fogalmaztál, hogy a teljes Kárpát-medencei magyar kulturális tér megszervezése lenne igazából a feladat. Ez mit jelent pontosan? Mit kell érteni ez alatt?* \- Történelmi tényeket. Tehát, hogy > a magyar kultúra nem áll meg Magyarország határainál. Van egy ezeréves múltunk, amiből 100 éve vagyunk szétszakíttatva különböző országokban, a Kárpát-medencében, illetve a diaszpórát is számoljuk nyugodt lélekkel ide. A magyar kultúra nem ismeri azokat a kartográfiai realitásokat, amelyekben mi egyébként élünk, és amelyek a magyar adófizetők jelentős részében mentális határokat is jelentenek, tehát hogy be vagyunk még picit zárva fejben ebbe a legvidámabb barakk metaforába. És én úgy gondolom, hogy ennek a természetességét kellene tudni valahogy előállítani, tehát hogy természetes legyen számunkra az, hogy a Magyarország jelenlegi kartográfiai határain túl is van magyar múlt, magyar jelen, és azért dolgozunk, hogy legyen magyar jövő. *\- És ha mondjuk a román állam, a román kormány azt mondja erre, hogy »ne haragudjon Demeter úr, de ez gyakorlatilag revizionista törekvés szoft power eszközökkel«, akkor arra mit mondanál?* \- 37 évig mondta nekem román állampolgárként ugyanezt az a román állam, aki egyébként az én román adófizetői minőségemet másodlagos állampolgári minőséggé tudta átkonvertálni, tehát azt a jogfosztottságot, amit ma számon tudunk kérni mondjuk Ukrajna esetében, azt én átéltem, tehát nekem egzisztenciális tapasztalatom az, amikor nem tudok anyanyelven megszólalni különböző hivatalokban, ne adj isten, kórházban nem tudom anyanyelven elmondani azt, hogy mi a problémám, márpedig a román nyelvi kompetencia, bármilyen idegen nyelvi kompetencia egyik legnehezebb foka az, amikor bemész egy orvoshoz, és megpróbálod elmondani, hogy mi a bajod. Illetve megpróbálod megérteni, hogy mi a diagnózis. Tehát azért a felső fok fölé megy, anyanyelvi szinten kell tudnod azt az adott nyelvet. Én ezt átéltem, és a román állam ilyen szempontból nekem egyrészt saját egzisztenciális történetem okán sem mondhat ilyet, másrészt pedig azért mégiscsak > egy történelmi realitás az, hogy ezer éven keresztül a Kárpát-kanyaron inneni részt, a történelmi Erdélyt, Bánságot és Partiumot azért, hogy mondjam, Budapestről formáltuk, tehát elég nagy behatással bírt a magyar kultúra, és az elmúlt száz évben. Amióta Bukarestből formálják, azóta olyan sokan azért nem tettek hozzá az ottani életminőséghez. *\- Másként kérdezem: ezt a szomszédos államok kormányaival együttműködésben kell megvalósítani, vagy amit ők végeznek, a mellé kell hozzáépíteni ezeket a kapacitásokat, amelyeket te szükségesnek tartasz ennek az erőtérnek, vagy ennek a kulturális térnek a megerősítéséhez?* \- Ellenükre nem nagyon lehet ezt megvalósítani, viszont az Európai Unión belül is van egy ilyen irányelv, hogy a kulturális támogatások, azok határon átnyúló módon megvalósulhatnak, tehát egy anyaország a más országokban élő nemzet részeit támogathatja gyakorlatilag feltételek nélkül. > A román állam én szerintem ebből csak profitál, hogyha Magyarország aktívabban lép fel mondjuk a kultúrpolitikában. Gondoljunk csak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozására az ezredfordulón, az most már ugye 22 éve létezik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Egyrészt levesz a taníttatási költségekből, hiszen magyar adófizetői pénzből taníttatnak olyan szakembereket, akiknek jelentős része egyébként Romániában lesz jó szakember, tehát a romániai munkaerőpiacon helyezkedik el, másrészt rettenetesen sok adót fizetünk be a Sapientia Egyetemen keresztül, tehát a román állam ebből csak nyerni tud. Ezt egyébként be is szokták látni. Tehát amikor éppen nem akarják elfedni a bukaresti politikai tehetetlenséget a magyar kártyával, akkor béke van és boldogság, tehát akkor tudunk együttműködni. > Ami a fontosabb, és erre szerintem eddig kevesebb figyelmet fordítottunk, hogy nem a román államot kell meggyőzni arról, hogy nekünk kulturálisan együtt kell működnünk, hanem a román, szlovák, szerb, ukrán, horvát többségi társadalmat. *\- Merész vállalkozásnak hangzik.* \- De hogy én szerintem ez most rendszerlogikailag legalábbis, szükséges lépés, hiszen ha megnézzük, hogy mi történt '90 és 2022 között: gyakorlatilag a kultúrában is az történik, mint a politikában vagy a gazdaságban. Kialakult egyfajta vertikális függőség, tehát hatalmi központokhoz kezdtünk el becsatlakozni, és egymással, a közép és kelet-európai országok egymással versenyeztek a vertikális, tehát a hatalmi központ elvárásai szerint. Mondok egy példát. Mircea Cărtărescu zseniális román író. Azután kezdtük el fordítani masszívabban magyarra, miután Frankfurtban ráütötték a kóser pecsétet. Frankfurtban felépítették, mint jó kortárs írót, és akkor hirtelen a magyar könyvpiacot is elkezdte érdekelni az a Mircea Cărtărescu, akit egyébként Lövétei Lázár László erdélyi vagy székelyföldi költő, már nem tudom, évtizedek óta fordít folyamatosan. A magyar-magyar pár, márpedig Lövétei Lázár László egy elég jó költő, nagy a híre is, ismerik, el is ismerik, hogy az egyik legjelentősebb középgenerációs költőnk, és az ő fordítói tevékenysége is kevés volt ahhoz, hogy radarra vagy radar fölé kerüljön. Egyszer el kellett menni Frankfurtba a könyvvásárba, ott hirtelen feltűnt, hogy ott van az a kortárs román író, akit németek is szeretnek, akkor mi is elkezdjük szeretni. > Ez egy egészségtelen állapot, hogy mindig ki kell rohangálni különböző ilyen nyugati, többé-kevésbé nyugati központokba és ott fedezzük fel egyébként azt az értéket, amivel együtt élünk, tehát ott élünk. És a magyar nemzetnek ez az egyik versenyelőnye, hogy legalább hét többségi vagy társnemzetnek a kultúrájába anyanyelvi szinten tud becsatlakozni. Magyarország lehetne egy gyűjtőfelülete ezeknek a kultúráknak. \- *Azért kérdeztem, hogy hogy képzeled el ezt a kulturális tér megszervezését, merthogy a múlt héten volt nálunk Szabó László, a Teátrumi Társaságnak a titkára, aki most ezekben a napokban a kommentárban jelentetett meg egy többpontos javaslatot arra vonatkozóan, hogy szerinte mi kellene legyen az új kultúrpolitikának a prioritása, és mantraszerűen hozza vissza azt a központi mondatot, miszerint az összes alkotásnak, intézménynek, a művészeti tér egészének azt kell sugároznia magában, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni. Te mennyire azonosulsz ezzel a mondattal személy szerint?* \- Most az a kérdés, hogy ebben mennyi az értékítéleti tartalom, tehát hogy azt mondjuk, hogyha a világ legjobb dolga magyarnak lenni, ez egy életérzés, akkor ezzel maximálisan egyetértek, tehát szerintem is a világ egyik legjobb dolga a magyarnak lenni, a magyar kultúrában élni. Én imádom a magyar kultúrát. \-*Ő nem az egyiket mondja, azt mondja, a világ legjobb dolga magyarnak lenni*. \- Ha azt mondja, hogy értékesebb a magyar kultúra, mint a román kultúra, vagy a szerb kultúra, vagy a német, vagy a francia, akkor nem értek vele egyet. Tehát én ezt a típusú értékítélet-különbséget, hogy a mienk jobb, mint a másé, azért nem tartom jónak, mert ez kicsit nehezen megítélhető objektív mérőszám, amit nem nagyon látom. Azt tudom mondani, és ezt bármikor elmondom, és bármikor vállalom, hogy nekünk nem azért fontosabb a magyar kultúra, mint a román, szerb, német, francia, olasz, bármelyik másik, mert jobb, mint az, hanem azért, mert a miénk. Ez vagyunk mi, ez tesz minket önazonossá. \- *Mit gondolsz arról a felvetéséről, miszerint csak olyan kulturális trendek kapjanak állami támogatást, amelyek ezt az üzenetet fölvállalják és magukban hordozzák?* \- Most az a kérdés megint, hogy mire gondolt a költő, vagy mit akar mondani a költő. Tehát hogyha Szabó Laci arra gondolt, hogy van egy magyar alaptörvény, aminek van egy preambuluma, amiben a magyar értékkészletet felsorolták a törvényhozók, és azt mondják, hogy ezek vagyunk mi, és ez a számunkra fontos - ha ezt érti az alatt, hogy erre kell figyelni, azzal maximálisan egyetértek. Nem is tehetnék mást, hiszen a törvények törvénye, az az alaptörvény, az adja meg azt a jogszabályi keretet, amiben mi megszervezzük Magyarországot. \- *Bocsáss meg, hogy pontosan értsek, és nem akarok semmibe beleszólni, nyugodtan védd meg magad, csak szeretném érteni. Tehát azt mondod, hogy művészeti alkotásnak az alaptörvény preambulumának a szelleméhez igazodva kell készülnie?* \- Nem, nem. Azt mondom, hogy közpénzt arra a művészeti alkotásra lehet adni törvény szerint, jogszabály szerint, ami beleilleszthető az Alaptörvénybe. Ami az Alaptörvényen kívül esik, arra én szerintem közpénzt nem adhat egy olyan ember, aki közalkalmazott, hiszen alaptörvény-ellenesen nem cselekedhet. \- *Számos értéktelített megállapítása is van az alaptörvénynek.* \- Így van. \- *Leíró jelleggel mondom ezt most. Például mondjuk azt, hogy az apa férfi, az anya nő, számos művészeti alkotás adott esetben ennél árnyaltabb, komplexebb, eltérő módon fogalmazza meg a saját családképét és így tovább, akkor a te megítélésed szerint ez nem minősülhet közpénz általi támogatott terméknek.* \- Így van. Ezzel egyetértek. Egyetértek azzal, hogy az anya nő, az apa férfi. Tehát ezzel a kijelentéssel az én értékvilágomban is egyetértek. Ha ezt tartalmazza az alaptörvény, akkor innentől kezdve ez az origó. Tehát erre kell nekünk figyelnünk, mint közpénz fölött diszponálóknak. Tudom, hogy ez szembemegy azzal a bizonyos alkotói vagy alkotási szabadsággal, ami univerzalizál és eloldja az alkotást a valahol szabadságától és a bárhol szabadsága perspektívájából próbál… \- *Anélkül, hogy kortárs példába belemennénk, ha mondjuk például Homérosz költészetét szeretnénk megismertetni a fiatalabb korosztályokkal, amelyben a férfi szerelem igenis megjelenik, például annak az újrakiadását akkor közpénzből ezek szerint nem volna szabad támogatni, annak ellenére, hogy része a nemzetközi történetnek.* \- Ez két különböző történet. A férfiszerelem és az, hogy az anya nő és a családmodell, vagy a hagyományos családfelfogás, két különböző történet. Tehát a magyar gyermekvédelmi törvény sem megy odáig, hogy azt mondja, hogy tiltani kellene az azonos neműek szerelmét. Tehát azt mondja, hogy 18 év fölött mindenki azt csinál, amit akar, > Magyarország egy szabad ország, ahol a különböző nemi orientációknak elég széles jogokat tudnak biztosítani bizonyos keretek között. De az, hogy a hagyományos családmodellünk az az apa és anya, amiből az apa a férfi és az anya nő, ezt azért négyszer erősítették meg kétharmaddal a magyar választópolgárok, tehát, hogy van mögötte politikai többség, van mögötte társadalmi konszenzus. \- *Szerintem többség tagadhatatlanul van mögötte, hogy konszenzus van mögötte, az szerintem egy véleményes dolog, mert azért mégiscsak felvonult kétmillió ember az ellenkező oldalon, és feltehetően ők is részei a magyar nemzetnek. Tehát kérdés az, hogy egy olyan típusú kulturális politikai felfogás volna a kívánatos, ami totalizálja ennek a hárommillió embernek a vélt vagy valós politikai akaratát.* \- Azért rendeljetek egy közvélemény-kutatást erről a kérdésről, tehát széles spektrumban is ki fog jönni, hogy ez egy ilyen 80-90%-os támogatottságot élvező kijelentés. \- *Világos, legyen mondjuk 95, megadom neked, legyen 98, legyen 99, tök mindegy, én csak azt kérdezem, hogy azok a típusú kisebbségek, amelyek mondjuk adott esetben művészetileg, esztétikailag szeretnék megfogalmazni a saját tapasztalataikat, élményeiket kifejezni és így tovább, miért ne kaphatnának adott esetben közpénztámogatást, hogyha egyébként emellett van lehetősége minden más típusú, a kormányzati politikával sokkal egyenesebb azonosságot mutató könyveknek, filmeknek, színházi előadásoknak és így tovább is megjelennie. Tehát miért ne jelenhetne meg az is, ami nem biztos, hogy tagadja ezt, csak esetleg más típusú tapasztalatokat próbál megfogalmazni.* \- Tehát ha nem alaptörvény-ellenes, ezt mondom, akkor kapjon támogatást. Ha alaptörvény-ellenes, akkor nem kaphat támogatást. Nagyon egyszerű a történet. De azért lépjünk el kettőt ettől, mert most belementünk abba a kérdésbe, abba a csapdába - vagy belehúztál abba a csapdába, amibe nem szerettem volna belesétálni, hogy tartalomról beszélünk. Az elmúlt három évben mindig próbáltam ellépni attól a feladattól, hogy tartalmi kérdésekben kelljen nekem dönteni. \- *Minthogyha ez nem nagyon sikerült volna.* \- De, de. Én soha nem döntöttem arról, hogy ki legyen ösztöndíjas, csak nem vétóztam meg azt, aki, illetve hozzátettem: még a Térey-ösztöndíj kapcsán volt egy ilyen tizenöt fős lista, amit az én döntésem nyomán ragasztottunk hozzá a szakma által kiválasztott harminchoz, de az a tizenöt is a szakma által volt rangsorolva, tehát nem én egyenként vadásztam le a cimbijeimet, hogy akkor kapjanak ők is Térey-ösztöndíjat. Könnyűzenei, irodalmi folyóirat-támogatás, ezeket mind szakmai kuratóriumok véleményezik, én aláírom. Az én nevem szerepel a döntési lista alatt, mert én vagyok ennek az intézménynek a vezetője, de nem én döntöm el, hogy ki kapjon, és miért kapjon pénzt. Az nagyon fontos, hogy lehetőleg az állam lehetőségfeltételeket teremtsen az alkotóknak, de ne mondja meg, hogy mit kell nekik alkotniuk. Mert ezt már kipróbáltuk, Agitpropnak hívták. Tehát lehet rendelni kalapácsos traktorista lányokat köztéri szoborként, csak az nem lesz egy értékálló alkotás, tehát tudjuk, hogy nem működik. \- *De nem ennek valamifajta újramelegített verzióját látjuk most? Tehát azt lehet látni, hogy például mondjuk azok a filmalkotók…* \- Hol? \- *Például mondjuk a filmtámogatások területén. Tehát azt lehet látni, hogy például mondjuk olyan, – és nem fogok megnevezni senkit pontosan, hogy kikre utalok – adják be egymás után a pályázatokat, nemzetközileg elismert, idehaza is számos vagy széles nézőközönség által adott esetben szeretett, kedvelt filmrendezők a különböző terveiket, és mindenfajta érdemi indoklás nélkül elutasítják. Közben meg ugye a kurzus különböző kultúrpolitikai alapvetéseivel egyenes ágban lévő filmalkotások olyan gigászi pénzek fölött rendelkeznek, ami fölött még soha magyar film. Itt akár a Hunyadi-sorozatot is lehetne mondani, a Petőfi-filmet is lehetne mondani, és így tovább.* \- Én úgy tudom, hogy a Nemzeti Filmintézetben is van egy szakmai grémium, aki megítéli a forgatókönyv vagy a filmötlet benyújtásától a forgatókönyv-fejlesztésen át a különböző filmes produkciókig az odaítélendő összegeket. Én maradván a magam területén, mert a filmvilágot sem ismerem annyira, vagy nem látom át annyira, azt tudom mondani, hogy mindig olyan kollégiumokat vagy kuratóriumot állítok össze a lehető legszélesebb ízlésvilágú személyekből, akiknek az első mondatom (ezt meg lehet kérdezni tőlük, mindenkinek azt mondom), hogy olyan döntést hozzatok, amit meg is tudtok védeni. Az a fontos, hogy ők legyenek biztosak a saját döntéseikben, mert onnantól kezdve én aláírom nyugodt szívvel és lélekkel azt a bizonyos döntést, hiszen a szakma krémje így vagy úgy döntött a saját ízlésvilágukon belül. \- *Másként kérdezem, a kultúrpolitika egészében, a művészetfinanszírozás egészében, itt a harmadik kétharmad utolsó időszakában, illetve a negyedik kétharmad előestéjén vagy előidőszakában nem érzékeled egy kifejezetten propagandisztikus irányvonalnak a megerősödését?* \- Nem. Nem nagyon tudom, hogy mi mellett lehetne propagandát folytatni, hacsak nem az identitáspolitikai kontextusban értelmezzük, akkor viszont igen, tehát azt tudom mondani, hogy van egy identitáspolitikai őrület, a woke őrület, ami egyre inkább közeledik felénk. Nekünk ezzel szemben nincsenek ellenérveink. > Ez nem egy racionális vita tárgya, tehát nem racionális diskurzus tárgya az identitáspolitika, hiszen hogyha én kétségbe vonom a te állításaidat, a te állításodat, hogy te most nem tudom, a Természettudományi Lexikon hatodik kötetének érzed magad, és ehhez jogod van, tehát én beszéljek veled úgy, mint a Természettudományi Lexikon hatodik kötetével, nem mondhatom azt, hogy te nem vagy a Természettudományi Lexikon hatodik kötete, mert akkor az egzisztenciádat vonom kétségbe, de ez egy politikai filozófiai trivialitás. Tehát > az identitáspolitikai állítások nem vitaképes állítások. Ezzel szemben mi csak egy másik identitást tudunk szembeállítani, a saját magyar kulturális nemzeti identitásunkat, és ennek az erősítése viszont az állam vagy az aktuális kormányzat, politikai felhatalmazással bíró kormányzatnak a feladata. \- *Jó. Visszatérve egy picit még a Szabó László-i gondolatmenethez, hogy a te identitásodnak szerintem meghatározó része az, hogy te egy fenegyerek vagy. Ide is bőrdzsekiben érkeztél, tehát valamilyen módon te magad szeretnéd magadról kommunikálni. Éppen ezért is kérdezem tőled, hogy hogyan lehet egy ilyen alapattitűdből azonosulni azzal, hogy egy kormányzat kizárólagosan meghatározza azt, hogy milyen típusú művészetfelfogás kaphat közpénzt és milyen nem.* \- De most megint visszatértünk. Hol határozza meg a kormányzat, hogy milyen típusú művészeti felfogás kaphat pénzt? \- *Szerintem joga van hozzá, én nem azt mondom, de ez a kizárólagosság és ezzel való azonosulás érdekelne engem, hogy nem áll ellentmondásban a te alapkaraktereddel?* > \- Ezt hívják úgy, hogy értékelkötelezettség, meg emberi szabadság. Az, hogy én ebben a pozícióban vagyok, és az, hogy én Orbán Viktor miniszterelnök úr kérésére 2014-ben átköltöztem Erdélyből Magyarországra és végzem a munkát… \- *Az ő kérése volt?* \- Igen, az ő hívására jöttem át. Ez az én szabad döntésem volt, és személyi szabadságom okán tartok ki mellette, tehát ez a napi döntésem, ha úgy tetszik, hogy igenis én ezt az értékvilágot vallom, ezt az értékvilágot szeretném erősíteni, tehát mindent megteszek, hogy ez az értékvilág, ha úgy tetszik, idézőjelben, győzedelmeskedjen. \- *Hogyan kerültél vele ennyire szoros kapcsolatba, ha jól számolom, akkor 8 évvel ezelőtt, hogy személyesen azt mondja, hogy »gyere át, Szilárd!«?* \- 2007-ben, amikor Tőkés László európai parlamenti képviselőként indult egyéniként, tehát egyéni jelöltként, akkor én a Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia Tanszékén voltam adjunktus, meg a Partiumi Keresztény Egyetem kiadóját vezettem, a tudományos lapját szerkesztettem, tehát hogy a klasszikus akadémiai pályafutás előtt álltam, aminek a vége egy vidéki alkoholista filozófia professzor, vagy valami ilyesmi. És akkor 2007-ben a folyosóról kiemeltek, hogy mivel filozófusok vagyunk, ezért mindenhez is értünk. Tehát mondták, hogy akkor legyek én a kommunikációs igazgatója ennek a kampánynak. Valóban nem értettem hozzá, de nagyon gyorsan meg kellett tanulni, és a sikeres kampány után ott maradtam Tőkés püspök úr mellett, először mint sajtófőnök, később mint irodavezető, európai parlamenti asszisztens, stb. És így kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a politikai közösséggel, addig én is ilyen eltartott kisújjú értelmiségiként távolról ugattam bele a politikába, tehát nem csináltam a politikát, hanem véleményeztem a politikát. És hát ott a püspök úr alatti második, harmadik vonalban azért elég hardcore volt, tehát hogy rengeteget tanultam, és rengetegszer… \- *Ez mit jelent, hogy hardcore volt?* \- Hát az egy kicsit olyan Dávid és Góliát harc. Püspök úrnak a legnagyobb ellenfele nem a román politikum volt, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, tehát az a monolit párt, vagy érdekvédelmi szervezet, ami leuralja az erdélyi magyar politikát, mint mondjuk a Fidesz Magyarországon, vele szemben csak ilyen kis pártok tudtak létrejönni, mint alternatívák, és én az egyik alternatívát építettem. Ellenszélben azért tényleg nagy meló volt, meg érdekes tanulságokkal és tapasztalatokkal szolgált, szóval sokat tanultam a politika és a politikacsinálás természetéről, és időről időre leginkább Tusványoson, volt-van ilyen találkozó, amikor miniszterelnök úr találkozik püspök úrral, és viszik a legszűkebb stábot. Ebben a relációban találkoztam először miniszterelnök úrral, és akkor utána évente találkoztunk, ő pedig hát mindig figyeli a képességesebb embereket, folyamatosan figyel arra, ki hogy dolgozik, és '14-ben, amikor úgy látta, hogy már nincs rám szükség Erdélyben, de tudnám erősíteni a Századvéget, akkor gyakorlatilag volt egy ilyen felkérés, hogy akkor jöjjek a Századvéghez, és akkor én jöttem. \- *Tehát akkor szemben a közvélekedéssel, amely azt mondja, hogy téged Habony Árpád emelt ki Erdélyből és hozott át Magyarországra, valójában Orbán Viktor volt az, aki segítette az itteni betagozódásodat?* \- Habony Árpáddal én életemben először a Századvégnél találkoztam, mint ilyen kis irodakukac, tehát egy íróasztal sarkánál ültem, és akkor ott találkoztam. Én azelőtt nem ismertem. \- *Az kijelenthető, hogy ő a mentorod?* \- Volt, dolgoztam vele, és sokat tanultam tőle. \- *Mit tanultál tőle?* \- Rengeteg jó okosságot, de nem mondom el, mert titok, tehát abból élek, amit tőle is tanultam. \- *De akkor nem konkrét fogásokra vagyok kíváncsi, csak úgy mégis. Szemléletmódban például mi az, amiben alapvetően formálta a személyiségedet?* \- Egy tételmondatát ide idézem, mert azt már idéztem máshol is nyilvánosság előtt, amit tőle tanultam: hogyha a hátadat látják, azt jelenti, hogy te mész elől. Kicsit ilyen rendszeren kívüli figura, tehát nem épül be sem a hatalompolitikai összefüggésekbe, sem pedig ezekbe a klientúrákban. És ez adja az ő szabadságát, hogy mindig képes kívülről ránézni, vagy más szögből ránézni a dolgokra, mint amiben mi élünk és napi küzdéseinket folytatjuk, és ezért rengeteget gondolkodik, rengeteget tanul, rengeteget járja a világot, hogy lásson más példákat és inspirálódjon más gondolkodásokból, és ezeket tudja ő szublimálni, tehát összefoglalóan bölcsességként elmondani. Úgyhogy több olyan nagyon egyszerű tőmondata, vagy egyszerű bővített mondata volt, ami elgondolkodtatott, és rájöttem, hogy neki igaza van ebből a szempontból, nemcsak hatalomtechnika, nemcsak politikacsinálás, hanem az emberi természetre vonatkozóan. \- *Az emberi természetre vonatkozóan mondd már el kérlek, hogy mi az, amit a leginkább tőle tanultál?* \- Hogy nem változik. > Több ezer éve mi, emberek ugyanabban az érzelmi vagy indulati négyszögben hozzuk a döntéseinket, de ez megint csak egy politikai alapkép lett, hogy mi az a négy érzelem, ami meghatározza a döntéseidet, és hogy ez nem változik. Bármi történik a világban, hiába, hogy elfedi mondjuk egy nagyobb médiakampány a történések lényegét, a választó döntéshozatala ebben az indulati, érzelmi mátrixban azért feltérképezhető. \- *Mit gondolsz azokra a vélekedésekről, (főként a konzervatív polgári Magyarország ideáljait elkötelezett értelmiségiek körében szokott megfogalmazódni), hogy hát Habony Árpád minden érdeme mellett, amit a hatalomtechnikában fölmutatott, azért alapvetően a Fidesz megrontója és fekete lelke?* \- Ezek ilyen kedves mondatok, aminek… \- *Elismerés?* \- Kívül van az értelmezhető tételmondatok keretén. Ez költészet, ilyeneket én is tudok mondani mindenféle relációban, meg tudok ilyen summás megállapításokat tenni, ezt közbeszédnek hívják, nyilván, a közbeszéd felszíne pontosabban. Lehet moralizálgatni, de a politikacsinálás elsősorban nem morális vagy moralizálás függvénye. \- *De azzal se értesz egyet, hogy a polgári Magyarország eszméit, amire a Fidesz '98 és 2002 között építette az identitását, és ami nagyon sok választójának volt a meghatározó identitása szintén, hiszen nyilvánvalóan emiatt tapadtak Orbán Viktorra és az egész jobboldali szövetségre, szóval, hogy ennek az árulója lenne Habony Árpád?* \- Biztosan nem az. \- *Az ő életvitele összeegyeztethető a polgári Magyarország eszményével?* \- Most melyik életvitelére gondolsz? \- *Amit a sajtóban lehet látni. Ő sajnálatos módon nem ad interjúkat, tehát nem tudjuk tőle személyesen ezt megkérdezni, de hát azért nagyon sok delikát helyzetben lehetett őt látni a különböző híradások alapján. Ugye volt kifejezetten a rendőrségi ügy és bántalmazása kapcsán, és talán valószínűleg az a fajta luxus is, ami az életmódját jellemzi, nem biztos, hogy a polgári Magyarország híveinek, széles köreinek lenne a sajátja?* \- Hát ezeknek egy része pletyka, más része, én legalábbis nem kérdeztem tőle, hogy validak-e, vagy nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel; az értékvilág az biztos, hogy a polgári Magyarország értékvilága. A polgári Magyarországot nem Habony Árpád árulja el. > A polgári Magyarországot az a polgári szavazó árulja el, aki nem áll ki a saját elvei mellett, hanem fejben másodikként megpróbál megfelelni az ellenoldalnak. \- *Ezt fejtsd ki, kérlek bővebben!* \- Most nem leszek népszerű a jobboldalon, de nem baj. Nekem az a legnagyobb bajom az úgynevezett jobboldali elittel, hogy fejben másodikként elvárja a balliberális tábornak a buksisimjét. Azt várja, hogy az ő teljesítményét a másik oldal validálja. Tehát, ismerje el, hogy ő jó költő, jó szobrász, ő nem tudom mi. Ezáltal > a teljesítmény megítélésének a monopóliumát akaratlanul is bebetonozza a másik oldalra, és ez nem tesz jót a magyar kultúra egészének. Egy fejben második jobboldal, és egy fejben második liberális oldal, aki viszont a nyugati trendeknek próbál szolgaian megfelelni, gyengíti a magyar kultúrát. Én azt szeretném, hogy a magyar kultúra egész horizontján belül több esztétikai ütközőponton átvíve egy bizonyos döntéshozatalt, a teljesítmény megítélése itt maradjon nálunk. Én nem tudok kezdeni azokkal a fesztiváldíjakkal sem semmit, amit senki által nem látogatott, vagy minimum egy szűk klikk, globális elit által látogatott fesztiválon kiosztogatják a különböző díjakat, és azt mondjuk, hogy ettől a díjtól lesz ő nagyobb bármi: művész vagy előadó, miközben itthon, Magyarországon vagy magyar nyelvterületen kutya sem kíváncsi rájuk. Tehát lehet azt mondani, hogy mi, mármint a magyarok, mucsák vagyunk és nincs megbízható ízlésünk, és nem értjük a kortárs trendi, progresszív, nem tudom, akármilyen művészeti világot, de ez önbecsapás, önámítás, tehát ettől nem lesz jobb a magyar kultúrának. Hogyha azt gondolom, hogy a szerencsétlen olvasó hülye az én írásomhoz, akkor nem az a gesztusom, hogy az olvasót félrenyomva megpróbálok pénzt szerezni, attól még nincs, csak nagy költőként éljem az életemet, hanem akkor odafordulok az olvasóhoz, megpróbálom bevonni ebbe az egészbe. Tehát befogadóként, az én művem társalkotójaként tekintek rá. Tehát ez egy odafordulást igényel, tudom, hogy ez romantikus hevület (vissza az olvasóhoz), de úgy gondolom, hogy főként a közpénzek, tehát az adófizetői forintoknak az elköltésének az elsődleges fontossága az kellene legyen, hogy jobbá tegyük a befogadókat. Tehát, hogy > a művészetnek ez az úgynevezett elgondolkodtató vagy emberjobbító társadalmi hatása lehet, vagy kell, hogy legyen elsődleges fontosságú. Ezzel nem azt mondom, hogy a l'art pour l'art művészetnek nincs értéke, nem azt akarom leértékelni, csakhogy túl vagyunk egy kétéves világjárványon, ahol gyakorlatilag négy fal közé zártak bennünket; most a szomszédban háború van, világgazdasági válság kezd kialakulni. Ennek következtében egyrészt a társadalom mentálisan meggyengült, tehát elképesztően ingerültek vagyunk, és bizonytalanok vagyunk a jövőben, emiatt sokkal idegesebbek, másrészt szétestek a közösségeink. Tehát én úgy gondolom, hogy a kultúra, a tágabb értelemben vett kultúra (most nem csak a művészetekre gondolok), > elsődleges célja a közösségépítés és erősítés, és ha most van valamennyi közpénz arra, hogy kulturális eseményeket, folyamatokat generáljunk, vagy támogassunk, akkor ezeket ezzel az optikával kell megnézni, hogy hogyan tud közösséget erősíteni. \- *Akkor nézzünk rá erre. Ugye most kivált az EMMI-ből a kultúráért és innovációért felelős minisztérium. Ez korábban államtitkársági szinten létezett az összminisztériumon belül. Ennek Csák János most a vezetője, egyébként a kulturális államtitkár továbbra is Hoppál Péter. Rebesgették azt, hogy neked is voltak adott esetben államtitkári, miniszteri ambícióid.* \- Biztosan nem voltak. \- *Nem szerettél volna bemenni a struktúrába?* \- Nem. Mint mondom, a személyi ambíciómmal szembemegy az, amit most csinálok. \- *Kizárólag Orbán Viktor iránti elköteleződés miatt teszed?* \- Igen. \- *Bocsánat, azt jelenti az, hogy megveszekedett orbánista vagy, hogy a személyes meggyőződésed és adott esetben szakmai ambícióid ellenében is inkább beteljesíted ezeket a közfeladatokat, mert ennyire fontosnak tartod Orbán politikáját.* > \- Így van. Erről szól az emberi szabadság. Elköteleződtem valaki mellett, valamilyen projekt mellett, és addig csinálom, ameddig szükség van az én szolgálatomra, vagy feladatvállalásra. \- *Ez egy katonai parancsteljesítés gyakorlatilag?* \- Másképp nem működik. Fegyelmezettnek kell lenni ahhoz, hogy sikereid legyenek. Tehát, hogy én értem azokat a kollégákat is, akik úgy gondolják, hogy ők fújják a passzátszelet, de lehet fújni a passzátszelet függetlenként, lehet fújni a passzátszelet, nem tudom, bárhol máshol. Amikor bemész egy intézményrendszerbe, bemész egy konjunktúrába csúnya szóval, akkor a konjunktúra sikeressége attól függ, hogy te belátod, hogy fogaskerék vagy egy nagy gépezetben, és nem akarsz lenni a nagy mánus. \- *De miért ne lehetne egyébként egy fogaskeréknek vagy egy fogaskereke a gépezetnek? Miért ne lehetne egyébként pont az az elköteleződésednek a fokmérője, hogy vállalod ezt a formális szerepvállalást, és ezzel segíted az Orbán-kormány sikerességét?* \- Nem értem ezt a kérdést. \- *Hát, hogy azt mondod, hogy nem akartál bemenni a struktúrába, de közben megveszekedett orbánista vagy, és a jobb meggyőződésed ellenére is vállalsz ilyen szerepeket. Nem tudnál adott esetben hatékonyabban lenni Orbán Viktor segítségére, ha kormányzati szerepet vállal?* \- Hát ezt ő dönti el. Ez a másik dolog. \- *Nem kért föl akkor?* \- Ez a másik dolog, hogy nem kell az Orbán miniszterelnök úr helyett döntéseket hozni. Nem kért föl, de én már előtte jeleztem, hogy nekem nem lenne jó ez; az a bajom nekem, hogy most, jelen pillanatban, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójává felkértek, akkor azt kértem miniszterelnök úrtól, illetve Kásler miniszter úrtól, hogy teljhatalmam legyen csúnya szóval. Tehát, hogy mi történik a Petőfi Irodalmi Múzeumon belül, azt én nem akarom megvitatni államtitkárokkal, főosztályvezetőkkel és a bürokrácia különböző szintjeivel, hiszen a bürokraták, azok bürokrata módjára gondolkodnak. Politikusok, politikusok módjára gondolkodnak. Tehát kértem egy kis szabadságot abban, hogy a PIM és intézményrendszerén belül én hozhassam meg a döntéseket, vállalva érte a teljes körű felelősséget. \- *Ezt megkaptad. Mit kértek cserébe?* \- Hát, hogy jól végezzem a munkámat. \- *Az mit jelent? Mi az a sikerkritérium, aminek, ha megfelelsz, akkor jól végezted a munkádat?* \- A Petőfi Irodalmi Múzeumról most már azok is tudnak, akik egyébként eddig nem tudtak a Petőfi Irodalmi Múzeumról, nem csak a botrányaim, vagy a vélt vagy valós botrányaim okán, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum teljesítménye okán, és ott egyébként világbajnok muzeológusok dolgoznak. Úgy gondolom, hogy a kortárs magyar irodalom támogatási struktúráját sikerült rendbe raknom, tehát a kis ösztöndíjaktól a hiányzó középgenerációs, tehát a Térey-ösztöndíjon át egészen a Digitális Irodalmi Akadémiáig, ami egyébként az én érkezésem óta szintén soha nem látott fejlődésen ment keresztül, illetve most sikerült forrást szerezni az irodalmi emlékházak és emlékhelyek felújítására is, tehát egy Kárpát-medencei hálózat felújításában dolgozunk éppen. Ez volt az, ami szakmai meló volt a PIM főigazgatójaként. Ráadásul rendbe kellett tenni azt az intézményrendszert, aminek akkor éppen volt egy elég nagy mínusza, és hát a pénzügyi fegyelem nem volt jellemző a muzeológus kollégákra – nem az ő hibájuk, mert a muzeológus az bölcsész, tehát a bölcsészek nem azzal kelnek, hogy akkor most melyik szabályzatot kell betartani, vagy hogy kell ebben működni. Egy hosszú, türelmes nevelési folyamat végén eljutottunk odáig, hogy most már mindenki átérzi, átéli, megérti, hogy ez közpénz, ennek az elköltése nem úgy megy, hogy én szeretnék valamit csinálni, tehát indokolni kell tudnom, és a nagy egész részeként kell pozícionálnom az adott projektet. \- *Csák Jánossal milyen a viszony, az új miniszterrel?* \- Mondhatni, hogy baráti. Amikor azt mondom, hogy baráti, az azt jelenti, hogy nem ellenséges, én nem szoktam spannolni a főnökeimmel, tehát nem barátkozom velük, nem járok a lakásukra, nem szoktam, még a fogadásokon sem szoktam beállni abba a körbe, ami mondjuk ilyen szabadabb szájú beszélgetéseket eredményez. Ő a főnököm, következésképpen tisztelettel viseltetek iránta, kölcsönös a tisztelet, kölcsönös a megbecsülés. \- *Ez fogja garantálni azt a típusú autonómiát a számodra, amit Kásler Miklós garantált?* > \- Annyi autonómiád van, amennyit kiküzdesz magadnak, márpedig én ezt ki tudom küzdeni magamnak. De nem gondolom, hogy Csák Jánosnak most az lenne az elsődleges célja, hogy különböző főigazgatókat rekcumoljon és betörjön. \- *Találkoztál már vele a kormányalakítás óta?* \- Igen. Ő most gyakorlatilag átvette ezt a kulturális, innovációs felsőoktatási portfóliót. Most történik az adatgyűjtés, amikor megnézi, hogy miből főzünk, tehát hogy most van az az adatszolgáltatási kötelezettségünk, amikor leírjuk, hogy mivel hol tartunk, mennyi pénzt költöttünk, mennyi pénzre van szükségünk és így tovább. Ezt összegzik, megnézik a jövő évi költségvetésben biztosított mozgásteret, és utána tudja ezt az egészet érdemben elkezdeni koordinálni. Annyit beszéltünk mi négyszemközt, hogy majd még sokat fogunk beszélgetni, de ez baráti volt. \- *Hoppál Péter személyének a jelentőségét kérlek, hogy világítsd meg. Ő milyen munkát végez? Illetve föl tudsz mondani bármilyen értelmezhető kultúrpolitikai tevékenységet, ami az ő személyéhez kötődik a korábbi négyéves működésében?* \- Hát hogyha az érdemi teljesítmény, hogy nem voltak nagy botrányok, amikor ő volt a kulturális államtitkár, vagyis konszolidálta a kultúrát, akkor azt pozitívként tudom említeni. Egyébként Hoppál Péterrel is baráti a viszony. Tehát, hogy bármikor hívom telefonon, felveszi, vagy ha ő hív, én felveszem. Nagyon jókat szoktunk beszélgetni, de itt is tartom a két lépés távolság elvét. \- *Ez lenne a teljesítmény, hogy balhémentes volt az időszak?* \- Hát ez a magyar kultúrában azért egy elég nagy teljesítmény. \- *Ez egy kultúrpolitikailag értelmezhető teljesítmény?* \- Nem? \- *Kérdezem.* \- *Klebelsberg Kunót feltehetően nem azért tartjuk az emlékezetünkben, merthogy balhémentesen tudta átszervezni a közoktatási intézmények egészét?* \- Csak ő Klebelsberg Kuno volt, Hoppál Péter meg Hoppál Péter, tehát nem biztos, hogy azonosítani kell a két figurát, attól még Klebelsberg Kuno számomra legalábbis példakép. Tehát azt az intellektuális bátorságot, ahogy Klebelsberg Kuno hozzááadott (rengeteget olvastam mostanában pont a kampányban, meg a Covid időszakban Klebelsberget, rengeteg tanulmányát, felszólalását elolvastam), az egy nagyon okos…, nagyon okos államférfi volt, és hihetetlenül erős akarata volt, meg ráadásul két lábbal állt a földön. \- *Világos, de akkor Hoppál Péter igazából egy karbantartója volt a kulturális közéletnek, és nem egy...* \- Államtitkári szerepkörben ő ellátta az államtitkári feladatait. \- *És az ennyi?* \- Hát ki hogyan értelmezi a saját államtitkári szerepkörét? Itt azért ebben a rendszerben hál' Istennek van egy elég nagyfokú szabadságfok olyan szempontból, hogy ha rád bíznak egy területet, akkor nem akarnak helyetted döntéseket hozni, hanem neked kell meghoznod a saját döntéseidet, illetve díjazzák a proaktivitást. Amikor nem kell megmondják neked, hogy hogyan jussál el A-ból B pontba, csak elindulsz, aztán ott találkoztok a célnál. \-*Ha már proaktivitás, beszéljünk egy másik nagyon proaktív szereplőről, aki most már nem is az Orbán-rendszer köreit gazdagítja, hanem átvándorolt a Mi Hazánkhoz, ugyanakkor akinek a publicisztikai tevékenysége feltehetően hozzájárult a te PIM-es főigazgatói sikereidhez. Szakács Árpádról van szó, aki egy nagy hatású cikksorozatot publikált, részben Bayer Zsolttal közösen is kiadott egy kötetet, és aztán egészen odáig radikalizálta saját magát, hogy a Mediaworks éléről a Mi Hazánknál találta saját magát, és ott tartott mindenféle/fajta szónoklatokat, jelenleg meg kötetet adott ki Dúró Dórával közösen. A kérdés az, hogy hogyan viszonyult Szakács Árpádhoz, milyen a viszonyod vele?* \- Szerintem most éppen gyűlöl engem, de ez számomra nem szokatlan, sokan vannak ilyenek. \- *És te őt?* \- Én semmilyen viszonyban nem vagyok. Én megpróbálom az érzelmeket, az érzelmi viszonyulást kikapcsolni a munkámból. Van a családom, akiket szeretek, vannak a közvetlen munkatársaim, akiket akár bevallhatom itt, hogy kedvelek is, de igyekszem mindenkivel a saját helyi értéke és hozzáadott értéke szerint tisztességgel bánni. Szakács Árpádhoz most éppen semmilyen közöm nincs, ezért nem foglalkozom azzal, hogy… \- *Amikor volt, te hálás vagy neki, vagy pontosabban fogalmazva, tudtál volna ilyen közéleti karriert befutni az ő közírói tevékenysége nélkül?* \- Én nem akartam ilyen karriert befutni, úgyhogy innentől kezdve indifferens az, hogy ő milyen közírói tevékenységet folytatott, tehát hogy ez egy munka. Nem vágytam rá, de megkaptam, igyekszem jól megcsinálni, de nem ambicionálom továbbmenni. Jóval nagyobb az ismertségem, mint amire valaha is vágytam egész életemben. Tehát, hogy én 2018 nyarán vásároltam egy mátrai zsákfalu zsákutcájának a végén egy úgynevezett Kádár-kockát, egy rendes falusi házat egy kis telekkel, és az volt a tervem, hogy gyümölcsfákat ültetek, írom a regényeimet, illetve zenélgetek. Megpróbálok rockzenész lenni végre, ha már sikerült egy jó bandát összerakni, és egyébként meg abból élek, ami egy speciális tudás, hogy baromi jó politikai beszédeket tudok írni. Tehát, hogy egész egyszerűen a politika jelentős része beszéd, az, hogy meg kell győznöd - és egy jó politikai beszédíró, az azért, hogy mondjam, drága mulatság. Sokat fizetnek azért, hogy te jó politikai beszédíró vagy. \- *Írsz még Orbánnak beszédeket?* \- Nem. \- *Mikor írtál utoljára?* \- Hát teljes komplett beszédet amúgy sem írtam, nem lehet miniszterelnök úrnak teljes komplett beszédet írni, javaslatokat lehet írni, meg különböző gondolatokat, de utoljára szerintem '19-ben. \- *Azért is érdekes ez, amit mondasz az álláshalmazról, pontosabban arról, hogy mennyire megterhelő számodra az, hogy egy rendezkedett életet próbáltál ott a vidéki magányodban, a dácsádban kialakítani, és ehhez képest most már főigazgató vagy, és így tovább, mert nem itt áll meg igazából a lajstroma a kinevezéseidnek. Ugye a Magyar Géniusz Program ideiglenes kollégiumát vezeted, a Petőfi 200 ideiglenes kollégiumot is vezeted, és miniszteri biztosként most már nem felelsz, de feleltél egy jó ideig az irodalmi közgyűjtemények, a Nemzeti Könyvtár, a Magyar Könyvszakma integrált fejlesztéséért, jelenleg is kuratóriumi elnöke vagy a Magyar Kulturális Alapítványnak, illetve a könnyűzene állami támogatása felett is diszponálsz, ha jól mondom. Nem tudom, hogy kihagytam-e valamit.* \- Fogalmam nincs, mert ezek feladatok. \- *Te se tudod valójában, hogy hány feladatnak vagy jelenleg letéteményese.* > \- A feladataimat fel tudom sorolni, mert most már sikerült struktúrát adni nekik, de az, hogy ezek különböző titulusokhoz kötődnek, ez engem soha nem érdekelt. Tehát, hogy titulushalmozás nem volt a célom, meg nem tesz hozzám. Ha holnaptól nem vagyok a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, attól se jobb zenész nem leszek, se rosszabb. \- *Világos. Azt gondolnám, hogy ezek a feladatok közül bármelyik is feltehetően megkíván egy egész embert. Tisztességgel meg lehet ennyi típusú pozíciónak egyszerre felelni egy személyben?* \- Persze: nagyon jó csapatot kell építeni. Kell tudni delegálni a munkát, kell tudni delegálni a feladatokat, egy jó feedback rendszert, visszacsatolás rendszert kell építeni, és hát a napi 48 órát azt időmenedzsmenttel meg be lehet osztani, úgyhogy még a családra is jusson. \- *Napi 48-at.* \- Hát körülbelül. Nagyjából ennyit élek meg így az átlaghoz viszonyítva, rettenetesen sokat melózunk, dolgozunk, hajnali öttől este tizenegyig azért van idő ezt az összeset szépen berendezni. \- *Korábban nagy port kavart föl az a megszólalásod, amelyben az irodalmi élet 80 százalékát kukáztad volna. Engem most nem ez érdekel, hanem a maradék 20, amit értékesnek találsz és megtartanád. Leginkább egyébként az, hogy ki az a kortárs író, magyar kortárs író, akit jelenleg szívesen forgatsz?* \- Hát igazságtalan lenne más magyar kortárs írókkal szemben neveket mondani, de hogy könyvélményt mondjak, inkább ezt mondanám. Ugye ez arra vonatkozott, hogy a kortárs magyar irodalom (az én ízlésem szerint) 80 százaléka kukába való, de ez kultúrszociológiai tény, tehát oda fog kerülni. Egész egyszerűen az, amit mi ma magyar irodalomnak vagy világirodalomnak nevezünk... \- *Ezt engedjük el, mert én nem erre vagyok kíváncsi. Az érdekel, hogy ki az, aki legutóbb hatással volt rád?* \- Akinek most a könyvéért éppen rajongok és alig várom, hogy jelenjen meg a következő könyv, az Bereményi Géza. Tehát pont a covidos-posztcovidos időszakban, amikor már végre tudtam olvasni, kicsit összeállt az agyam… \- *És ki az a magyar író, akinek, hogyha tehetnéd, Nobel-díjat adnál?* \- Én nem gondolom azt, hogy a Nobel-díj hozzátesz, illetve hát de; végül is Kertész Imrére azért figyeltünk fel, mert Nobel-díjat kapott, addig a vájtszeműeken kívül, tehát nagyon szűk olvasóközönségen a kutya se figyelt Kertészre, és azáltal, hogy ő Nobel-díjat kapott, megkapta a megérdemelt figyelmet. Egyébként a Facebookról akkor jöttem le, amikor egy Kertész-idézet miatt letiltottak három hónapra, szolidaritásból levonultam, és nagyon jól tettem. \- *Na, nyertél most elég időt, tehát ki az a magyar kortárs író, aki a te értékítéleted alapján megérdemelné a Nobel-díjat.* \- Nem tudok most olyant. \- *Egyet se tudnál mondani?* \- Nem tudnék mostanában mondani. Szerintem nincs most olyan szintű kortárs magyar írónk, aki megérdemelné, az én ízlésítéletem szerint, a Nobel-díjat. \- *Se Nádas Péter, se Krasznahorkai, se Bodor Ádám.* \- Nádas Péter nagy író, Krasznahorkai érdekes író, Bodor Ádám a szívem csücske, de én nem gondolom, hogy Nobel-díjat érdemelne, szintén nagy írónak tartom, tehát több, mint jó író, hanem nagy író, de nem az a Nobel-díj; tehát az én ítéletem szerint, de az én ítéletem szerint, az elmúlt években Nobel-díjasokká váló írók jelentős része sem érdemelné meg a Nobel-díjat, de ez az én nagyon... \- *Ki volt az utolsó Nobel irodalmi díjas, akivel tudtál azonosulni, és akinél adekvát a nevét?* \- Marquez. \- *Marquez?* \- Igen. \- *Az se ma volt.* \- Nem, de rettenetes nagy író. \- Hát Kertész Imre, persze, ez a másik. Nem azért, mert a miénk, hanem azért, mert nagy író volt, és nagyobb író volt, mint nagy író. \- *Az Origónak nyilatkoztad négy éve, idézlek téged. Itt az Erdélyben turistáskodó magyarokról nyilatkoztál vagy írtál, azt mondtad, hogy: »jelentős részük hamis Tündérkert-mítoszban élt, amit én őszintén nem értettem, átjöttek, hirdették, hogy mi vagyunk a tiszta magyarok, végvári vitézek, akik nap mint nap megküzdünk a magyarságunkért. Nem értettem, miért gondolják azt, hogy Erdélyben csupa csillagszemű juhász él.« Nem gondolod, hogy ezt a típusú túlromanticizált képet épp a most regnáló kormányzat festette le, vagy legalábbis erősített rá nagy erőkkel?* \- Nem, ezt nagyjából a II. világháború után elzárt Magyarország jelenlegi határai közé zárt magyar népi írók kezdték el felhabosítani vagy felturbózni. Azelőtt is volt egy ilyen erdélyi romantika vagy erdélyi mítosz. Sokat tett azért egyébként Tamási Áron mesterem is, akit én tényleg mesteremnek tekintek, az ő íróasztala mögött ülök, meg Wass Albert. Ez a népi romantika sokat tett ennek a képnek a kialakulásáért, de utána, a '90-es évek után elindult anyaországi áradat, ami valahogy kompenzált vagy kompenzációs gesztusból sokkal szebbnek látott bennünket, mint amilyenek vagyunk, vagy nem látott természetes testvérnek, mint amennyire azok vagyunk. Ez azért egy fals és hamis Erdély képet eredményezett. Ennek következtében ma Magyarország lakosságának egy jelentős része úgy gondolja, hogy a magyarok többségben élnek Erdélyben. Soha nem is éltünk, legalábbis elég régóta nem élünk ott többségben. \- *Bocsáss meg, mind a 2010 előtti kurzusokhoz kötöd ennek az élménynek a kialakítását?* \- Nem, ez egy közel 100 éves történet. Tehát a trianoni traumának egyfajta pótlása. \- *Igen, ez egy toposz. Azért ez 2010 után rendesen meg lett támogatva kormányzati eszközökkel. Nem gondolod, hogy a kormányzat működése hozzájárult ehhez a Tündérkert-mítosz kialakulásához, vagy mégis: nem kialakulásához, újramenekítéséhez, megerősítéséhez?* \- Nem, 2010 után a magyar kormány a nemzetegyesítést tűzte ki célul, ez egy másik álláspont, tehát nem azt jelenti, hogy most a tiszta ajkú erdélyi magyarok jönnek, és megmentik a magyar kultúrát, magyar nyelvet, és így tovább, vagy az erkölcsi habitusuk által itt a társadalmi erkölcsöt át fogják formálni – ilyet nem nagyon hallhattál, hanem a természetes együvé tartozás érzését próbálják meg újra felkelteni. Egyébként a nemzetegyesítésért a kereskedelmi csatornák, a kereskedelmi televíziók jóval többet tettek, vagy jóval hatékonyabbak voltak, mint a nemzetpolitika. Tehát amikor Csíkszeredától Kassáig ugyanazt a trash reverse-t nézed, akkor a kulturális kódjaid egybecsúsznak. \- *Visszatérve egy kicsit még a Fidesznek a 2010 utáni erdélyi politikájához: ugye nagyon sokan vádolják azzal a Fideszt, mert valóban jelentős forrásokat allokált arra, hogy legyen érdemi sporttevékenység, legyenek kulturális aktivitások, könyvkiadás és így tovább, egyetem, de hogy azért ezeket erőteljesen jellemezte a klientúraépítésnek a szándéka. Mit gondolsz azokról a hangokról, amelyek azt mondják, hogy ezzel pont aláásta a Fidesz azt, hogy egy autonóm önrendelkező erdélyi kulturális társadalmi színtér tudjon megjelenni, kialakulni, megerősödni.* *\-* 1990 óta, tehát 1989 után a román politika úgy épült fel, hogy van egy magyar érdekvédelmi szövetség, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, ami minden közpénzről dönt. Tehát ha volt klientúraépítés és kézből etetés, az már egy több mint három évtizedes gyakorlat. \- *Értem, de ehhez képest jelent-e minőségi változást az, ami 2010 után történt?* \- Én szerintem igen. Azért, mert (itt jön a Kárpát-medencei hálózat kérdése), Romániában, Erdélyben mi párhuzamos társadalmat építettünk a román társadalommal, tehát a magyar társadalom, az erdélyi magyar társadalom egy párhuzamos társadalom, párhuzamos valóságban él a román valósághoz képest, mármint kulturális és nemzeti identitás szempontjából; a gazdasági realitás az mindenkire ugyanúgy vonatkozik. 2010 után ez a magyar-magyar együttműködés, magyar-magyar szövetségkötés kinyitotta az erdélyi magyar kultúrát olyan szempontból, hogy rájöttünk arra, hogy a mi teljesítményünket megítélhetik máshol. Ennek volt egy nagyon rossz leágazása, amikor elkezdtünk exportot termelni, mármint Erdélyből. Tehát akkor lettél magyar író-költő, ha Budapesten jelent meg a könyved. De ez a magyar kultúrának a torz szerkezetéből fakad, tehát nagyon Budapest-központú. A magyar kultúrában szeretnék változtatni a következő években, ha már feladat és cél, egy kicsit kiegyenlíteni a Kárpát-medencei kulturális teret, ne legyen ennyire Budapest-központú, mert ez megint gyengébb. \- *Na de akkor ezzel nem értesz egyet, hogy függönyviszonyok alakultak volna ki, és ezek a kulturális és egyéb támogatások, ezek inkább erősítették a ráutaltságot a magyarországi elitre az erdélyi közösségekben?* \- Mivel forrástöbbletről van szó, azt jelenti, hogy ha engem most fekete seggűnek titulált mondjuk az RMDSZ-ben bárki, és nem kaphattam tőle mondjuk forrást egy bizonyos projektemre, de az anyaországi támogatás annyira sokvizű volt, hogy valahonnan csak tudtam szerezni, az gazdagította az erdélyi magyar kultúrát. \- *Azt te is elismered, hogy ezeknek a támogatásoknak igenis van politikai, ideológiai elvárásrendszere?* \- Nemzeti kultúrát kell erősíteni. \- *Nemzetit, vagy az orbáni rendszerhez igazodót?* \- Az orbáni rendszer stabilitása nem a külhoni választóktól függ. \- *Ez világos, nem is erről beszéltem.* \- De hát ez a válasz, Marci. Tehát egy politikus mindig azt nézi, hogyan tudja megtartani azt a hatalmát, amit különböző célok érdekében akar felhasználni. Tehát ő mindig választópolgárokból fog nézni, bármelyik politikus. Egyszerűen ilyen a politika természete. Mivel nem a külhoni közösségek szavazataitól függ Orbán Viktor hatalomban maradása, meg a Fidesz hatalomban maradása, ezért nincs is ilyen típusú elvárás velük szemben. \- *Mindenképpen szeretném, ha beszélnénk a Petőfi bicentenáriumról. Két éven keresztül fogja ünnepelni a magyar állam, illetve a kulturális kormányzat a Petőfi 200-at. Itt az alapvető kérdés - én próbáltam tájékozódni a honlapról, hogy milyen típusú tevékenységek vannak, láttam egy meglehetősen megkérdőjelezhető ízlésű videósorozatot, amelyben egy fiatalember Petőfinek öltözve túrós csuszát eszik és különböző helyeken járkál a világban, gasztronómiai ajánlatokat is láttam, különböző túraútvonalakat is láttam. Az a kérdésem, hogy végül is a Petőfi szövegek, ami hát azért az életműnek mégiscsak a legalapvetőbb értékét jelenti, azokkal milyen típusú tevékenységet terveztek? Például a régóta halogatott német fordítása az életmű egészének meg fog-e történni a 200 keretében?* \- Először is újra kiadjuk Petőfi összes szövegét. \- *Magyarul.* \- Magyarul. Ezt most fogjuk a könyvvásáron bemutatni az A38 hajón. Tehát az Osirist kértem fel, Gyurgyák Jánost kértem fel, hogy a legjobb szakembereket szedje össze és szerkesszék újra a Petőfi összes versét, összes prózaírását, összes műfordítását, útinaplóit, és így tovább, illetve Petőfiről születő monográfia is lesz, a Petőfi recepciónak is lesz egy válogatott kötete, tehát azt hiszem, egy hétkötetes történet, ami aztán folytatódik Petőfi kortársaival, mert egyébként monográfiákban nem állunk jól a klasszikusaink vonatkozásában. Tehát ez egy sorozat. Petőfi német fordítása: van egy válogatás, egy újragondolt, újrafordított válogatáskötet, támogatásra érdemes, legalábbis én úgy tudom, hogy benne van abban a zsákban, amit támogatunk, de a Nemzeti Kulturális Alapon belül az úgynevezett most már Liszt Intézetek, régebb Balassi Intézetek, tehát a külföldi magyar intézetek a szokásos évi büdzséiknek a kétszeresét kapják arra, hogy az adott nyelvterületen a saját megítélésük szerint legjobb Petőfi bicentenáriumi ünnepséget szervezzék. \- *Most az eseményeket leszámítva kifejezetten a szövegekkel kapcsolatban lesz-e a centenárium ideje alatt német összkiadás, vagy sem a te megítélésed?* \- Azt, hogy összkiadás lesz-e, azt nem tudom. Ha van valaki fordító, aki ezzel foglalkozik, akkor biztos. Ez a válogatás, tehát ez a Petőfi újrafordított válogatáskötet, ez biztos, hogy lesz. \- *Jó. Muszáj még egy zárókérdést föltennem, és egy kicsit hosszú lesz, úgyhogy, kicsúszunk a 60 percből. Van ilyen, ha a jobboldali vendégek jönnek, akkor ez valahogy mindig megtörténik. Ezt a fajta tendenciózusságot nyugodtan elviszem. 12 éve vagyunk benne az Orbán-rendszerben, és nagyon sokszor szoktak különböző figurák feltűnni, borzolni a kedélyeket, adott esetben úgy tűnik, hogy nekik jelentős kultúrpolitikai befolyásuk van, lehet látni a különböző szekértáborok közötti vetélkedést is, de közben, ha így retrospektíve nézzük ezt a 12 évet, akkor hogyha azt gondolom, hogy ki az, akinek a magyarok kulturális értékrendjére, gondolkodására legnagyobb hatása volt az elmúlt 12 évben, az mindenképpen Rogán Antal. Kijelenthető, hogy Rogán valójában az igazi kultúrpolitikusa az orbáni rendszernek?* \- Kifejtenéd? Kifejtenéd, hogy mit értesz az alatt, hogy Rogán Antalnak van a legnagyobb hatása, vagy nem tudom értelmezni. \- *A közgondolkodásra, a kulturális értékrendszerre. Ő az, aki olyan kampányokat, ő az, aki olyan médiastruktúrát hozott létre, amelyen keresztül nyilvánvalóan alapvetően volt képes például attitűdváltozásokat elérni a magyar társadalomban, ezeket a különböző kutatások igazolják. Tehát hogyha azt nézzük, hogy eredményesség szempontból, én felteszem, neked is fontos, hiszen erre utaltál, hogy nagyon sokszor van olyan, hogy kulturális aktorok egész egyszerűen nem jutnak el széles közönséghez. Rogán Antal és az ő általa propagált eszmék, az ő általa létrehozott médiastruktúra, tudatipari eszközök és így tovább, kulturális együttes az egész biztosan mélyen tudta megdolgozni ezt a magyar társadalmat, tehát minthogyha el lenne kicsit felejtve az, hogy itt kinek kell igazából kreditet adni arra vonatkozóan, hogy kinek volt valóban sikeres kultúrpolitikai ajánlata az elmúlt 12 évben.* \- Tehát ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a Rogán Antal által felépített politikai kommunikációs rendszer az egy sikeres rendszer. \- *Hát ezt nehezen lehetne tagadni valószínűleg. Ezt így leíró jelleggel is nyugodtan ki lehet mondani. Kijelenthető, hogy ő a legfontosabb kultúrpolitikusa az orbáni rendszernek?* \- Hát ebben az értelemben szerintem ez egy valid állítás. Nem gondoltam még így végig, tehát izgalmas és érdekes, hogy Tóni lenne ennek a kultúrának a legmeghatározóbb szereplője, de kicsit itt is túlmisztifikáljuk Rogán miniszter úrnak a szerepét. Tehát, hogy ő működteti, meg összefogja… \- *Tóni, vagy Rogán miniszter úr?* \- Elszólás, Rogán miniszter úr. De egyébként, amikor nem adásban vagyok, hanem találkozunk egy eredményvárón, akkor Tóni. \- *Jó a viszonyotok?* \- Nekem mindenkivel jó a viszonyom. Tehát olyan, hogy rossz viszonyom, csak azokkal van, akik gyűlölnek engem, de az sem az én viszonyom, az ő viszonyuk. \- *Az átlag viszonyokhoz képest ez egy szívélyesebb, adott esetben szövetségesebb, ne érts félre, elvtársiasabb viszony?* \- Aki ugyanazokért a célokért dolgozik, ugyanabban a rendszerben, mint én, azzal indulásból szövetségi a viszonyom. Tehát függetlenül attól, hogy mit gondolok róla, fenntartom ezt a szövetségi viszonyt, hiszen ugyanazért a célért dolgozunk. Tehát mondom, én el tudok tekinteni az én személyes ízlésemtől. Naponta olyan emberekkel dolgozok, akik legszívesebben, egyrészt ők legszívesebben az én síromon táncolnának, másrészt nem biztos, hogy a való életben én egy járdaszélen megférnék velük, tehát inkább átmennék a másik oldalra, de ettől még le kell ülnöm velük, meg kell egyeznünk, meg kell találjuk a közös kapaszkodókat, nevezőt, és együtt kell előre mennünk, hiszen ő valamilyen funkcióban valamiért ott van. \- *Szövetségese vagy katonája vagy Rogán Antalnak?* \- Szövetségese, katonája, csak Orbán Viktor miniszterelnök úrnak vagyok. \- *Utolsó utáni kérdés. A Magyar Kulturális Alapítványnak számos ingatlanfejlesztése volt, van.* \- És lesz. *\- Gondolom, hogy ezek jelenleg is élő tervek, és ezek szerint akkor lesznek is. Azt lehet tudni, hogy Lázár János lesz az, aki a budapesti beruházásokért fog majd felelni. Nem tudom, hogy a most előttünk álló két évben milyen típusú kormányzati mozgástér lesz az ilyen típusú kiemelt beruházások finanszírozására. Az a feltételezésem, hogy valószínűleg kevesebb forrás áll majd erre a rendelkezésre. Volt már alkalmad esetleg beszélni vele, illetve milyen a munkaviszonyod, mit feltételezel, ő támogatni fogja-e például a különböző ingatlanberuházásaitoknak az elindítását, befejezését?* \- Fogalmam sincs. Én egyetlen miniszterrel sem beszéltem, és nem is akartam beszélni addig, amíg el nem foglalják a területüket, tehát magyarán nem tudják, hogy mi van a kezükben, mit kell nekik csinálniuk. Nem is lenne értelmes, hiszen nem tud mit mondani azon kívül, hogy pár felületes, megnyugtató választ ad, mert ő sem tudja még. Tehát most van a költségvetési törvénynek a tárgyalása, valamikor június 7-én lesz a parlamentben az utolsó vitanap erről, és utána fogadja el a magyar Országgyűlés a 2023-as költségvetést. Ebből a költségvetésből fog kiderülni bárki számára az, hogy milyen mozgástere van, és miután ő elfoglalta a területét, meg látja, hogy merre hány méter, akkor van értelme nekem egyáltalán megkeresnem őt. Mivel én úgy gondolom, hogy a Hajógyári-sziget például 2013 óta üresen áll, és ez idézőjelben senkit nem zavar, tehát nem fájt annyira, azzal talán tudunk várni egy-két évig, mielőtt a sok-sok csilliárdot beleöntenénk abba, hogy ezt felfejlesszük. Amúgy is a tulajdonba adás még folyamatban van, tehát most sikerült végre a vagyonkezelővel aláírni azokat a papírokat, ami a törvény szerint egy év után megérkeznek hozzánk ezek az ingatlanok. Mi is csak most kezdjük el felmérni, hogy mi az, ami érkezik. És a közbeszerzési eljárások okán ez úgyis egy több éves folyamat, míg eljutunk egyáltalán a kivitelezésig. Tehát nekünk most van időnk. Számomra most az a legfontosabb, hogy az az ingatlanvagyon, ingatlan portfólió, ami átkerült (és itt hadd nyugtassuk meg a nézőket, tehát elidegenítési tilalom van, nem adhatom el, tehát holnap nem adhatom el a Hajógyári-szigetet vagy az Andrássy-palotát, a törvény szabályozza ezt a kérdést), tehát hogyha ez bekerül, akkor egyrészt mi is söpörjük be egy ingatlankezelői portfólióba vagy igazgatóságba, tehát lássuk azt, hogy a már hasznosítható ingatlanokat hogyan tudjuk hatékonyabban hasznosítani. Másrészt pedig amit ki lehet nyitni a polgárok előtt úgy, hogy személyi sérülés nem történhet, tehát itt nagyon fontos a személyi biztonság kérdése, mert ezért én vállalom a felelősséget, hogyha valakinek a tégla fejére esik mondjuk a Hajógyári-szigeten,tehát amit ki lehet nyitni, azt nyissuk is ki. Itt most kifejezetten a szigetről beszélek, tehát hogy ott van egy nagy-nagy zöld terület, ahol lehetne piknikezni elsősorban az óbudai polgároknak. Azt szeretnénk kinyitni, de ezt csak akkor tudjuk megtenni, hogyha biztonságosan meg tudjuk tenni. \- *És Lázár János egy olyan figura, aki hogyha szembejön az utcán, akkor elfértek egymás mellett, le kell húzódnod, vagy át kell menned a túloldalra?* \- Lázár Jánosnak hatalmas munkabírása van. Nagyon karakán, nagyon erős akaratú politikusként ismertük meg kancellárként. Tudjuk azt, hogy ő nem egy könnyen igent mondó figura, ezért érdekes és izgalmas beszélgetésekre számítok, de az is kiderült Lázár Jánosról, hogy egy nagyon okos ember, tehát észérvekkel, vagy racionális érvekkel meg lehet őt győzni. \- *Demeter Szilárd, nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat, köszönöm, hogy itt voltál ma.* \- Köszönöm a lehetőséget.