> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.demeterszilard.hu/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # Orlay-kiállítás megnyitója - URL: https://www.demeterszilard.hu/orlay-kiallitas-megnyitoja/ - Published: 2023-10-19T09:00:00.000Z - Updated: 2026-11-06T12:32:08.000Z - Description: Így az emlékév vége felé, számtalan megnyitóbeszéd után már csak következtetéseket volna kedvem felsorolni. De az elég száraz lenne, Önök meg nem termelési jelentést jöttek hallgatni, ezért felütésként felidézném az egyik legkedvesebb történetemet. Idézetem már Kiskőrösön és… - Author: Szilard Demeter - Tags: Mekkora a szívköröd?, Szabadság – 2023, Beszéd, Térré lett idő, #Import 2026-11-06 15:17 [Mekkora a szívköröd?](https://www.demeterszilard.hu/mekkora-a-szivkorod/) · Szabadság – 2023 Tisztelt hölgyeim és uraim! Így az emlékév vége felé, számtalan megnyitóbeszéd után már csak következtetéseket volna kedvem felsorolni. De az elég száraz lenne, Önök meg nem termelési jelentést jöttek hallgatni, ezért felütésként felidézném az egyik legkedvesebb történetemet. Idézetem már Kiskőrösön és Debrecenben, de itt a PIM-ben még nem mondtam el, pedig nagyon ide illik, tehát: „A pápai nagy kollégium mellett, ott volt egy kicsi fehér ház, abban egy még kisebb fehér szoba, annak a háznak kis szobájában szokott összejönni ezelőtt sok-sok esztendővel három fiatal diák, akiknek kicsiny volt ez az egész világ. Az egyik volt Orlay Samu, a másik Petőfi Sándor, a harmadik voltam magam. Tizennégy évvel fiatalabbak voltunk a jelennél, s úgy hiszem, hogy az egész világ maga is sokkal fiatalabb volt akkor, mint most. Mindegyikünknek volt saját kedvenc szenvedélye: Orlayé a költészet, Petőfié a színpad, az enyim a festőecset. Ha Orlay írt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, én képeket festettem hozzájuk, s Petőfi szavalásmodora éppoly rendkívüli volt, mint az én kompozícióim. Maga készíté plasztikai szabályait, mint én a festékeimet. Egymásnak őszinte bámulói voltunk; Orlay megközelíté előttünk Jósika Miklóst, Petőfi is csak egy fokkal állt alább Egressynél; magam is valahányszor a szögleti bolt előtt elmentem, büszkén tekinték a címerül festett magyar kisasszonyra, miért nem tudnék én is ilyet festeni valaha! Mikor elváltunk, én lefestettem Petőfi arcképét, kicsinyben, olajba; nem tudom, hova lett ez a kép. Orlay emlékverseket írt számunkra, Petőfi könnyekre fakasztott érzékeny szavalatával, s akkor erős fogadást tettünk egymásnak, hogy csak, mint nevezetes emberek fogunk összejönni, ha még egyszer találkozunk az életben. Azután széjjelmentünk a világba, és esztendőkig nem hallottunk egymásról semmit. Mikor pedig ismét összetalálkoztunk, akkor Petőfi hírhedett költője volt Magyarországnak, Orlay ihletett festész; magam sem tudok róla számot adni, miként történt? Ahelyett, hogy ülnék az én kedves, mosolygó festékeim között, íme, itt szántom ezt a sok csúnya fekete betűt, s azt szeretném, hogyha most is ott tanácskoznánk abban a kis fehér szobában, hogy mi legyen belőlünk? Orlay írná a szép kedélyes novellákat, Petőfi elszavalná méltóságos tűzzel, én pedig festeném hozzájuk a képeket…” Mindezt Jókai Mór: *Életemből* című művében olvashatjuk. Tisztelt hölgyeim és uraim! Pár évtizeddel ama kis szobabéli együttlét előtt, 1784-ben Immanuel Kant rövid kis dolgozatában megfogalmaz valami nagyon fontosat, idézem őt is: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni!” A Sapere aude! felszólítást egyébként Merj gondolkodni-nak is szokás fordítani, eredetileg Horatiusnak tulajdonítják, de azt hiszem, hogy a magunk értelmére való támaszkodás merészsége jobban eltalálja a lényeget. Mert ez a trió és kortársaik pontosan ezt tették. Mi több, ők voltak az elsők, akik egyben túl is léptek a Kant által megfogalmazott imperatívuszán: nem csak gondolkodni mertek, hanem magyarul mertek gondolkodni, vagyis a magunk értelmére támaszkodtak. Tisztelt hölgyeim és uraim! Pap Gábor egykori pápai iskolatárs, később kiemelkedő református püspök Orlai Petrich Soma kapcsán írt felhívását idézném 1848-ból: „Ez így többé nem lehet! Mutassuk meg tettekkel, hogy ébredünk. Hogy megmutathassuk, az út nem hiányzik. Itt Bécsben újólag egy kitűnő magyar művész vonja magára a figyelmet. E művész: Petrich… Nemzetélet nagyságát szellemi fölemelkedettségének jövőhözi viszonya határozza meg… A szellemi élet minden tényezőit nemzeti erővel kell kifejezéshez segítenünk. Ily tényezője a szellemi életnek a művészet, s ennek egyik legfenségesebb ága a festészet is…” 175 évvel tehát kimondatott a manapság ismét divatossá váló fogalom: ébredés. És ez azért legyen értékítélet: a 175 évvel ezelőtt a mi nemzeti ébredésünk minőségileg más, mint az, amiről manapság hallunk a tengerentúlról. És ezt megint csak ismétlem: mi nem töröltünk, hanem létrehoztunk. Nem a nemeket szaporítottuk, hanem az igeneket. Nem áldozati pózból támadtunk, hanem szabadságharcosként feszültünk neki a világnak. Nagyon más testtartás! Még akkor is ezt tettük, ha a hatalmasok és véleményvezérek erről másképp gondolkodtak már azidőtájt (és az áthallás nem véletlen). Vajda János egykori honvéd emígyen foglalta össze a lényeget: „Még azt mondják, hazudozzák,/ Hogy magadnak gyönge vagy. / De ha kell harcolni másért,/ Szolgai liberiáért –/ Erőd óriási, nagy…” Tisztelt hölgyeim és uraim! Orlay Petrich Somáról mondják művészetének avatott ismerői, hogy az első volt, aki megtalálta azokat a történelmi csomópontokat, ahol a magyar nemzeti lét sorskérdései sűrűsödtek, és ezeket „őszinte elhivatottsággal, morális tisztasággal” adta elő. Orlay első volt. Petőfi első volt. Arany János első volt. Jókai első volt. Széchenyi az első volt. Kossuth is az első volt. És sorolhatnánk. Az elsők között tettek valami olyant, ami mai napig meghatároz bennünket. Olyan modern magyar anyanyelvű kultúrát hoztak létre, ami megtartott bennünket a XX. század vérzivataros, ideológiavezérelt időszakában is. Segítségükkel túléltünk két világháborút és két diktatúrát is. És most egy rontott angol szóval jelölt „ébredés”, illetve annak cselekvési terve, a „cancel culture” nevében arra kérnének bennünket, hogy tagadjuk meg őket. Ők azok, akikre azt mondják arébb, hogy „halott fehér férfiak”. És hát tény: fehérek is voltak, férfiak is, az életük végesnek bizonyult – de ők a nyugati kultúrába szervesült magyar nemzeti kultúra oszlopemberei, akik – ahogy Kossuth fogalmazott – nem csak szabadok, hanem szabad magyarok akartak lenni. Semmi mást nem tettek, csak megértették Immanuel Kant felhívását és cselekvésre váltották a gondolatot. A Petőfi Irodalmi Múzeum léte a bizonyíték arra, hogy nem vagyunk hajlandóak megtagadni őket. Sőt, az idei évben a Petőfi-bicentenárium, valamint a Magyar Géniusz-program égisze alatt megnyílt kiállítások, rendezvények, a százával megszületett új alkotások arra bizonyítékok, hogy a Kárpát-medencében ezt élhető hagyománynak érezzük és tudjuk. És ebben a summázatban a legfontosabb kifejezés, e válságos idők kulcsfogalma: élhető. Az élhető élet a közös nevezőnk. A magyar progresszió kezdeteinél jelszavaik valának: haza és haladás. És sejtésem szerint ha e párfogalomból kikopik a haza, akkor lehet ugyan haladni, csak azt nem tudjuk megmondani, hogy honnan hová. Az öncélú haladás viszont értelmetlen, tehát élhetetlen. Köszönjük Orlaynak, Petőfinek, Jókainak, minden kultúrateremtő és kultúrahordozó magyarnak, hogy mércét adtak: ha képesek leszünk arra az intellektuális bátorságra, ami őket azzá tette, amik, akkor mi is azok leszünk, akik akarunk lenni. Mert ez a Petőfi-emlékév legfontosabb következtetése: ha mersz saját értelmedre támaszkodni, ha merünk fejben elsők lenni, akkor élhető életet hagyunk örökül. Köszönöm a megtisztelő figyelmet! Forrás: Elhangzott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 2023\. október 19-én. [← Pályázok](https://www.demeterszilard.hu/palyazok/)[Tartalom](https://www.demeterszilard.hu/mekkora-a-szivkorod/)[Tábori napló. Emlékeznünk kötelesség, mert 1956 nem lezárt múlt →](https://www.demeterszilard.hu/tabori-naplo-emlekeznunk-kotelesseg-mert-1956-nem-lezart-mult/)