> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.demeterszilard.hu/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Pomogáts Béla köszöntése 85. születésnapján
- URL: https://www.demeterszilard.hu/pomogats-bela-koszontese-85-szuletesnapjan/
- Published: 2019-11-13T09:00:00.000Z
- Updated: 2026-11-06T12:32:08.000Z
- Description: Isten hozta Önöket a magyar irodalom házában, érezzék magukat otthon.
- Author: Szilard Demeter
- Tags: Mekkora a szívköröd?, Kezdetek – 2019, Beszéd, Térré lett idő, #Import 2026-11-06 15:17

[Mekkora a szívköröd?](https://www.demeterszilard.hu/mekkora-a-szivkorod/) · Kezdetek – 2019

Tisztelt hölgyeim és uraim,

Isten hozta Önöket a magyar irodalom házában, érezzék magukat otthon.

Nemrégiben egy másk 85 éves kultúrhéroszunk, Kalász Márton születésnapján idéztem Witold Gombrowiczot, aki a *Napló*jában írja: „... ne ítélj. írd le a saját reakcióidat. Soha ne az íróról beszélj, ne is a művéről, csakis saját szembesülésedről a művel vagy az íróval. Saját magadról nyugodtan írhatsz.” Most sem fogom tehát Pomogáts Bélát, a magyar irodalmi köztársaság fáradhatatlan nagykövetét szakmailag méltatni vagy fölsorolni érdemeit. Inkább arról beszélek, mit jelentett számomra, számunkra Pomogáts Béla.

Mint tudják, szülőföldem Székelyföld, otthonom Erdély, hazám Magyarország. Ez utóbbi nem mindig volt egyértelmű, sőt. 1989 előtt biztosan nem volt hazánk Magyarország, a kommunisták a nemzeti kérdést „belügyekbe való beavatkozásnak”, pontosabban be nem avatkozásnak tekintették. 1989 decemberét követően az egymásra eszmélés örömét hamar fölváltotta egyfajta fura bizalmatlanság, mint amikor elszakított, külön felnövő testvérek találkoznak és méregetik egymást, hogy jó-jó, az én vérem, de akkor is hiányzanak az együtt töltött gyermekévek, a természetes összetartozás zsigeri érzése. 2004\. december 5-e erre rátett egy lapáttal. Röviden: az elmúlt szűk száz esztendőben erdélyiként azért nagyon hiányzott a haza (és hogy a minket megszerző Románia nem a hazánk, arról elég hamar meggyőződtünk, emlegethetném Kós Károlyt, de ez most messzire vezetne).

Elárvultunk, no. Ilyenkor jó, ha érezzük a törődést. Pomogáts Béla volt az egyik olyan nagytekintélyű – elnézést – „anyamagyar”, aki törődött velünk. Éreztük a törődését. Ez az érzés sokat segített nekünk. Hogy létezik néhány Nagy Testvérünk, aki minket is lát – ennek orwelli akusztikája nélkül.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Tegnap hallottam egy közmondást: „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha biztosan oda akarsz érni, menj többedmagaddal” – állítólag így tartják Afrikában. Pomogáts Béla munkálkodásával azt érte el, hogy mi, erdélyiek, valamint a külhonba szakadt minden magyar közösség nem éreztük magunkat egyedül. De ami még nagyobb teljesítmény: éreztük, hogy többedmagunk vagyunk.

Pomogáts Bélának az volt a versenyelőnye mindenféle más, egyébként tiszteletre méltó irodalomtudorral szemben, hogy – az általa és a ma bemutatandó kötetben is idézett Szabó Zoltán-i gondolatot kölcsönvéve –: „...nem csak magyarul ért, hanem a magyarságot is érti”. Pomogáts értette a magyarságot, lett légyen diaszpórában, vagy a Kárpát-medencében bárhol. Azért értette, érti, mert magyar szemmel néz a világra. És aki magyarul néz, az Szent István szemével lát. Elég jó látásmód, ezredévekben mérhető a horizontja.

A boldog Öregisten éltesse Pomogáts Bélát!

Forrás: Elhangzott Pomogáts Béla születésnapi köszöntésén a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 2019\. no-  
vember 19-én.

[← Kelj fel, és járj, Petőfi Sándor!](https://www.demeterszilard.hu/kelj-fel-es-jarj-petofi-sandor/)[Tartalom](https://www.demeterszilard.hu/mekkora-a-szivkorod/)[Az anyanyelvi kultúra megtart a diktatúrával szemben, megtart annak, ami vagyok →](https://www.demeterszilard.hu/az-anyanyelvi-kultura-megtart-a-diktaturaval-szemben-megtart-annak-ami/)