A föltámadás szomorúsága. Emlékkiállítás Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából című kiállításmegnyitó
100 éve halt meg Ady Endre. Ez így szikár tényközlésnek tűnik, de nem igaz. Hogy Ady élt, sőt nagyon élt, azt tudjuk. De hogy meghalt-e… Ha meghalt – kérdezi József Attila – „akkor mért ölik naponta / szóval, tettel és hallgatással”?
Mekkora a szívköröd? · Kezdetek – 2019
100 éve halt meg Ady Endre. Ez így szikár tényközlésnek tűnik, de nem igaz. Hogy Ady élt, sőt nagyon élt, azt tudjuk. De hogy meghalt-e… Ha meghalt – kérdezi József Attila – „akkor mért ölik naponta / szóval, tettel és hallgatással”?
Talán mert a költő halála után kezd létezni igazán. Fordítva él: amíg alkot, mintha a véges időn túlról nézne vissza, Isten láthatja így a világot. Majd miután teste a földé lesz, verse marad a törvény, mondja tovább József Attila. Evilági törvény, és ez így van jól, a költő nem másik Isten.
Csakhogy az evilági törvény csak addig törvény, amíg törvényként tekintenek rá azok, akikre vonatkozik.
Mit tehet egy költő, hogy érvényt szerezzen a törvényének? Támadjon fel időről-időre? Ezt már Ady mondja: „jaj annak, aki feltámad / S nem érzi önnön-életét / Beszédje kongó báb-beszéd / S báb-szinpad bábja őmaga.”
Mi, olvasók a feltámadás gondjának terhét nem vállalhatjuk át sem Adytól, sem mástól. Annyit tehetünk, hogy nem engedjük meghalni őket. Mert a költők akkor lesznek véglegesen az enyészeté, ha már csak örökösei „egy halott szomorú nevének”.
Életben tartani költőinket, irodalmunkat – verstörvénytárként ez a Petőfi Irodalmi Múzeum munkája; és nem is kevés.
