Előszó

Mekkora a szívköröd? · Előszó

Írj naplót, tanácsolta Szőcs Géza valamikor 2019 elején, amikor eldőlt, hogy öt évig a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként fogok tevékenykedni. Természetesen nem fogadtam meg a tanácsát, még a naplóírás hiányzott volna a 48 órás munkanap végéről. Így viszont nem tudok számot adni arról, hogyan éltem meg az ötévnyi főigazgatóság mindennapjait, hogy értettem meg a Petőfi Irodalmi Múzeumot és tagintézményeit, milyen belső folyamatokat alakítottam vagy szenvedtem el.

Ami tehát megmaradt az elmúlt ciklusból, az tőlem független(edő), külső tényszerűségek: elhangzott kiállításmegnyitó beszédek, interjúk, levelek, publicisztikák, kiállítások, számok és események, előtte-utána fotódokumentáció.

Ezekről szól ez a válogatás.

Amiről nem szól, legfeljebb csak utal rá: a több száz kolléga napi munkájáról, kisebb torzsalkodásainkról, vitáinkról, szövetségünkről, a szerzőkkel, kiadókkal, örökösökkel, társintézmények vezetőivel, valamilyen oknál fogva velem egyeztetni óhajtó kultúrahordozókkal folytatott megbeszélések végtelen folyamáról, a rengeteg konfliktusról, a belső vívódásokról, kételyekről, a sikerélményről, annak elmaradásáról. Nem mutat meg semmit az alkotói énem zárójelezéséből fakadó nyomasztó hiányérzetről, a bizonytalanságról, a biztonságról, a büszkeségről, a röstellkedésről. Nem beszél a család szemrehányó tekintetéről a késve érkezés (ha egyáltalán) miatt, a fiam csillogó szeméről, ha kiszabadultunk a mókuskerékből (másfél éves volt, amikor először bemutattak a PIM-ben), a feleségem öröméről, ha végre rá is tudtam figyelni, szüleim büszkeségéről, édesanyám aggódásáról, szóval semmi olyasmiről, amit naplóba kellett volna rögzítenem, nem mutatja a megélt életet, vagyis nem szól arról, ami igazán fontos.

Mindaz tehát, amit a következő oldalakon látni és olvasni fog a kedves olvasó, nem életfontosságú. Ha nem ez történt volna, nem dőlt volna össze a világ.

Abban is csak reménykedni tudok, hogy mivel éppen ez és ez történt, ezt és ezt csináltuk, ezért egy kicsivel jobb hely lett a magyar világ, erősödött a magyar kultúra. Az a nemzeti kultúránk, amelynek kiemelten fontos művészeti ága az irodalom, és amely meg tudja tartani a ma már hatéves iskolás gyermeket a saját életében.

Csakis így van értelme az elmúlt öt évnek.

Elöl járni annak érdekében, hogy az utánunk jövőknek jobb élete legyen, az már elegendő bátorságot ad a tükörbe nézéshez.

És ami még tisztítja a látást: a szélesedő horizont. A PIM főigazgatójának lenni Petőfi születésének 200. évfordulóján szükségszerűen tágítja a látóteret. Megnő az ember szívköre, az enyém most éppen Kárpát-medencényi.

Budapest,

2024. február 5.

Demeter Szilárd