Farkas Wellmann Endre kötetbemutató
Költőből alapvetően kétféle van: aki mondja, és aki csinálja.
Mekkora a szívköröd? · Újraindítás – 2021
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves olvasók!
Ne barátkozzatok költőkkel!
Költőből alapvetően kétféle van: aki mondja, és aki csinálja.
Költő vagyok, mondja köszönés helyett, ráhagyod, ha költőnek akarod tudni magad, hát légy költő. Ártalmatlan szerepjáték, nem bánt senkit, nem akar megváltoztatni téged, nem kell helyeselned őköltőségét. Néha ugyan öngyilkos akar lenni, vagy valami hasonló, de egy üveg borral megváltható a világ fájdalma, ennyit igazán megfizethetsz a barátod lelki békéért.
A gondok akkor kezdődnek, amikor a költő nekiáll ténylegesen verset írni. Olyankor meneküljön, ki merre lát. A versvajúdáshoz képest egy apás szülés könnyed esti sorozatbambulás.
Felébredsz, rápillantasz a telefonodra, valamilyen formában ott villog egy vers, amit el kell olvasnod, véleményezned kell, nyilván, ki kell ájulnod, hogy mennyire zseniális.
Vagy mondjuk bútort cipelsz, bevásárolsz vagy épp a munkából hazafelé találkozol a kutyáját sétáltató költővel. A költővel, aki maga a verse, rémálomszerű, kérdőjel formájú versárnyékként magasodik föléd, elolvastad, kérdi, a választól függ az életed.
Most mindezt képzeljétek el pandémiában, egy udvarra zárva.
Minden okom megvan rá, hogy utáljam Farkas-Wellmann Endre legújabb kötetét. Hosszú heteken, hónapokon keresztül hajnali ötkor már Hannibál-verseket olvastam, osztályoztam, véleményeztem – tudván, hogy nem értek a versekhez, és tudván, hogy ezt Endre is tudja.
Három évtizedes barátságunk mehetett volna rá, ha a versek rosszak lettek volna, mert ahhoz senkinek sincs joga, hogy rossz versekkel traktálja az olvasót, az alkotás szabadsága eddig azért nem terjed ki (az már más kérdés, hogy a mai korcsmában a közlésnek nincs gátja, a szerkesztők sem gátőrök, zúdul ránk a medréből kilépett irodalom, és ahol nagy a víz, ott hordalék is jön).
Az, hogy én ma itt beszélek, azt jelenti, hogy legalábbis az én ízlésem szerint ez a verseskötet jó. Elcsábítja a gyanútlan olvasót. Aztán fölzabálja a lelkedet. Aki túléli, erősebb lesz. És talán ez kell ahhoz, hogy a való világot is túléljük.
