Fényírók
Amikor végre beszökik a nyár, az emberfia a szekere rúdját kifelé kezdi igazítani a mókuskerékből. A beszökő nyár elől továbbszökni, nagyjából ez a mesterterv. Nem is olyan régen ez úgy nézett ki, hogy felpakoltuk a pereputtyot, megjártuk magunkat a világban, és jó esetben…
Mekkora a szívköröd? · Kezdetek – 2019
Amikor végre beszökik a nyár, az emberfia a szekere rúdját kifelé kezdi igazítani a mókuskerékből. A beszökő nyár elől továbbszökni, nagyjából ez a mesterterv. Nem is olyan régen ez úgy nézett ki, hogy felpakoltuk a pereputtyot, megjártuk magunkat a világban, és jó esetben még a hosszú téli estékre is jutott a mesélnivalóból.
Ma már majdhogynem élőben pillanatokat közvetítünk az egyre jobb képeket készítő okostelefonoknak köszönhetően. Nagyjából úgy, mint amikor egy filmből merevítünk ki képkockákat. Nem kell vacakolni a beállításokkal, nem kell spórolni a filmtekerccsel, kapásból lövünk, és azonnal közzé is tesszük a virtuális közösségi terekben a pillanattrófeáinkat. Nem a hely a fontos, hanem hogy mi ott voltunk.
Anno Párizsban járt Ady. Ott sétált a költő az élet tetején, és égtek lelkében kis rözse-dalok arról, hogy meghal. Így látta Ady Párizst, saját halálán, tehát megélt életén keresztül, és hasonlóképpen látta André Kertész is a világot. Az igeváltást André mestertől lopom, őszerinte mindenki néz, de nem biztos, hogy lát is.
Ady megvilágítja, André Kertész meg is mutatja nekünk, hogy mi az igazán fontos a nekünk fölkínálkozóban. Csak legyen szemünk a látásra.
