A magyar szabadságnak hús-vér hősei vannak. A másik szabadságnak lecserélhető és eldobható médiapojácái. A magyar szabadság a gondolkodás szabadságát is engedi. A másik szabadság gondolatrendőrséget működtet. A mi szabadságunk toleráns: elfogadjuk, hogy mások másképpen látják a világot. De azt is tudjuk, hogy ebből nem az következik, hogy nekünk is úgy kellene látnunk.
Mint mindenki, én is mesterséges intelligencia vonzáskörében élek most már hónapok, évek óta. Idén nyáron rúgtam el az 50. életévemet. A negyvenedik születésnapomra könyvet írtam ajándéképpen a szeretteimnek, idénre egy rockoperát raktam össze 25+1 dalból. Mivel a zenekaromból már két éve „felfüggesztettem magam”, és egyébként is az új albumon
Még a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként koordináltam a névadó zsenink, Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi-bicentenárium sokszínű, szerteágazó programkínálatába bevontam a zenekaromat is. A húsz évvel fiatalabb zenésztársaimat megkértem, válasszanak ki a cimboráikkal olyan dalokat a magyar rockzene évtizedeiből, amiket akár Petőfi is írhatott volna, ha már azzal indítottuk
Amióta a világra eszméltem (mondjuk, tízéves koromtól), zenélek. Gitárral kezdtem a sulizenekarban, majd a jólfésült énem fuvolázott a Szentegyházi Gyermekfilharmóniában, míg a vadóc kamasz inkább basszusgitározott különböző rockzenekarokban. Az egyetemen letettem a lantot, könyvet vettem helyette a kezembe, majd felnőttként rájöttem, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Így tizenévvel
Stratégiai kérdés: ha odaadod a fegyvereidet azoknak, akik meg akarnak téged támadni, továbbá beengeded az előőrseit és nyitva tartod a határaidat – akkor mekkora esélyed van ellenük megnyerni a háborút? Csak mert Európa éppen ezt csinálta.
