Progresszív tér: a „haza és haladás” kettőséből mára kikopott a haza. Progresszív idő: tarthatjuk progressziónak azt, amikor úgy viselkedünk, mintha minden áldott reggel múlt nélkül, tiszta lappal indulnánk, csakhogy ezt az orvostudomány nem progressziónak, hanem amnéziának nevezi.
Mint mindenki, én is mesterséges intelligencia vonzáskörében élek most már hónapok, évek óta. Idén nyáron rúgtam el az 50. életévemet. A negyvenedik születésnapomra könyvet írtam ajándéképpen a szeretteimnek, idénre egy rockoperát raktam össze 25+1 dalból. Mivel a zenekaromból már két éve „felfüggesztettem magam”, és egyébként is az új albumon
Még a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként koordináltam a névadó zsenink, Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi-bicentenárium sokszínű, szerteágazó programkínálatába bevontam a zenekaromat is. A húsz évvel fiatalabb zenésztársaimat megkértem, válasszanak ki a cimboráikkal olyan dalokat a magyar rockzene évtizedeiből, amiket akár Petőfi is írhatott volna, ha már azzal indítottuk
Az első dal, amit még az ős-zenekaromnak, a Longstepnek írtam, és azóta is viszem magammal, zenéljek bárkivel, bárhol: Nő alakú űr Nő alakú űr nő bennem Szemei a csillagok Haja Tejút, köldöke Hold Bolygója tán én vagyok Nő alakú űr nő bennem Születése rendhagyó Zsigerekből fájó semmit Teremtett a
Stratégiai kérdés: ha odaadod a fegyvereidet azoknak, akik meg akarnak téged támadni, továbbá beengeded az előőrseit és nyitva tartod a határaidat – akkor mekkora esélyed van ellenük megnyerni a háborút? Csak mert Európa éppen ezt csinálta.
