A XX. század tanítása: a szabadság határolt, a szabadság határait pedig a szabadság hiánya jelöli ki. A szabadságot a „van”-ra és a „volt”-ra lehet alapozni. Akármit is mond Bolyai, a semmiből mi nem tudunk új világot teremteni. Mert lehet, hogy a matematikában a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, de a valóság véges, és a véges valóságban a párhuzamosok csak akkor találkoznak, ha a hétköznapi tevés-vevés során benézem a derékszöget.
Stratégiai kérdés: ha odaadod a fegyvereidet azoknak, akik meg akarnak téged támadni, továbbá beengeded az előőrseit és nyitva tartod a határaidat – akkor mekkora esélyed van ellenük megnyerni a háborút? Csak mert Európa éppen ezt csinálta.
A mi bő kétszáz évvel ezelőtti nemzeti ébredésünk minőségileg más volt, mint az, amit hirdettek a tengerentúlról. Mi nem töröltünk, hanem létrehoztunk. Nem a nemeket szaporítottuk, hanem az igeneket. Nem áldozati pózból támadtunk, hanem szabadságharcosként feszültünk neki a világnak. Nagyon más testtartás.
Nem mindegy, hogy ölelsz-e vagy fojtogatsz. A távolság ugyanaz. A szándék nem.
Egyre kisebb részekről egyre többet tudunk, és egyre kevésbé értjük a nagy egészet.
