Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100
Isten hozta Önöket a magyar irodalom házában, érezzék magukat otthon.
Mekkora a szívköröd? · Botrányok, covid – 2020
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Isten hozta Önöket a magyar irodalom házában, érezzék magukat otthon.
Induljunk ki Kosztolányiból. „Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, / hanem zászló” – írja A zászló című versében 1925-ben, ami nagyjából egyidőben íródhatott az Édes Anna című regényével.
Csak papír és betű, de nem papír és betű, hanem könyv – mondhatnánk ennek analógiájára. Sőt: ahogyan a piros–fehér–zöld sem csak egy zászló, hanem számunkra világteremtő ereje van, úgy egyes könyvek is többek, mint könyvek.
Trianon centenáriumán a PIM egy ilyen művet választott zárókőnek. Az Édes Anna több mint egy regény.
De hogy micsoda, milyen többlettel bír, mit mutat fel, milyen világról, arról nagy szerencsémre nem nekem kell most beszélnem.
Egyrészt megmutatja az a kiállítás, amit ma nyitunk meg.
Másrészt nagy tisztelettel köszöntöm vendégeinket, akik nálam avatottabb módon tudják elmondani, hogy száz év elteltével hogyan nézzünk úgy hátra, hogy az előre vigyen bennünket. Köszönöm Gulyás Gergelynek, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek és Száraz Miklós Györgynek, hogy elfogadták a felkérésünket. Egyikőjük jobban tudja, mint én, hogy mi a politikai igazság, a másikuk íróként néz a világra, úgy is lát.
És előre is köszönöm Lantos Zoltán hegedűművésznek, valamint Zsigmond Emőke színművésznek, hogy értő tolmácsolásukkal fölvillantanak valamit abból a művészi igazságból, amely otthonunkká teszi a Földet.
Ezzel át is adnám a szót Gulyás Gergely miniszter úrnak.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A legjobb rész következik a megnyitóból. Vagy legalábbis én ezt szeretem a legjobban, amikor fényre jönnek azok, akiknek köszönhetően ma itt lehetünk.
Először is szeretném megköszönni Parádi Andrea kurátornak a munkát. Hihetetlen tárgyi tudás, Kosztolányi-szeretet és szakmai alázat eredménye a ma megnyitandó kiállítás.
A kiállítás látványterve és grafikája Széki András tudását és kreativitását dicséri.
A digitális installáció a Kiégő Izzók müve, hála és köszönet.
Szeretném ugyanakkor megköszönni a projektfelelősök vasakaratát is, Bagó Ilona és Kemény Gyula tanácsai, néha összevont szemöldöke sokat segít a dolgok előrehaladtában.
Parádi Andi majdnem mindent tud Kosztolányiról és koráról, de azt is tudja, hogy a majdnem nem elég. Ezért nem röstellt segítséget és tanácsot kérni, a kiállításban szakértőként részt vettek: Ablonczy Balázs, Arany Zsuzsanna, Bödők Gergely, Trádler Henrietta, Sebők László.
Köszönet illeti az alábbi közremüködőket:
Tóth Dóra, Molnár Eszter, Sulyok Bernadett, Thurnayné Mijátovits Zorka, Samu Bence, Sík Eduárd, Badak Ferenc, Szabó Attila, Asztalos Emese, Benedek Anna, Borbás Andrea, Dauner Orsolya Cecília, E. Csorba Csilla, Erlitz János, Gajdó Tamás, Gyurgyák János, Hicsik Dóra, Jancsikity Erzsébet, Kemény Aranka, Komáromi Csaba, Koczka István, Megyeri Helga, Mészáros Zsolt, Nagy Zita, Sidó Anna, Sipőcz Mariann, Szatmári Árpád, Szilágyi Judit, Veres András, Veres Miklós, Batári Attila, Dabasi András, Erdős Judit, Gyürky László, H. Kocsis Annamária, Mihalkov György, Pátkai Sándor, Sőregi Mester Kft.
Olvashatnám még a neveket, de itt megállok.
