A varázsló halála. Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából
Tandorit olvasok, aki Kosztolányit olvas, aki Csáth Gézához ír verset, aki a vers írása előtt nem sokkal halt meg. Tandori ezen előszó megírása előtt pár nappal elhunyt, virrasztott érte az irodalmi élet a PIM-ben, mintha saját halottam, főigazgatóként házigazdáltam a gyászt.
Mekkora a szívköröd? · Kezdetek – 2019
Miért csügged az Úr?
Tandorit olvasok, aki Kosztolányit olvas, aki Csáth Gézához ír verset, aki a vers írása előtt nem sokkal halt meg. Tandori ezen előszó megírása előtt pár nappal elhunyt, virrasztott érte az irodalmi élet a PIM-ben, mintha saját halottam, főigazgatóként házigazdáltam a gyászt.
Kányádi Sándor verse zakatolt bennem, Kányádi a tavaly halt meg, ő még másként saját halott, „Fekete pohárban / sárga kankalin. // Sokasodnak / a halottaim…”
Megszámláltatnak. Az életük az övék, ami utána következik, a miénk. Az az igazán jó író, akit halála után két nappal nem felejtenek el. Esterházy († 2016) így írt Csáthról: „… a felhőkből alácsüngő, kilométerpapírrá növesztett milliméterpapíron mászott, mászott »a végtelenségnek ez a szegény-szegény szerelmese« föl a mennyekbe, az Istenhöz. Az Isten megmarkolta Csáth Gézát, ezt a színes ceruzát, és bejelölte vele a legfelső, végső pontot, a kilométerpapíron. Szeretlek, fiam, mondta az Úr kicsit irigyen és csüggedten.”
Pedig nincs mit irigyelnie. Egy író csak addig mismásolhat, amíg él. Holta után már nem hazudhat szépet, kezdődik a kegyetlenül őszinte élete. Erről is szól a Csáth.
Meg arról, hogy ne szedd szét, amit az Úr rakott össze.
