Béla nap

Lüdércnyomás · 21/23

Fejezet, amelyben a Béla és a Gonosz Mókus Iroda közös erővel megszervezi az első fordított iskolanapot. Ibolyk az életem első nagy szerelme, közölte Kistarisznya Roppant Hauerral, és Kistarisznya tényleg ezt hitte, pedig Ibolyk szőke volt, és nem járt táncházba. Ellenben nagyon jól kosarazott, kosárlabdaedzésen ismerkedtek meg, és Kistarisznya azt hitte, hogy megfogta az Isten csöcsét, amikor észrevette, hogy nem közömbös Ibolyk számára, Kistarisznya azt hitte, hogy ő fasza gyerek, mert lám, olyan lüdérckével jár kézen fogva, aki után még Cézár is helyeslően füttyent, Kistarisznya azt hitte, hogy szerelmes.

Kistarisznya tényleg szerelmes volt Ibolykba, csak ott tévedett, hogy ő lett volna a kezdeményező, Kistarisznya annak rendje és módja szerint meg volt fűzve. El volt bolondítva.

Az életünk nagy szerelmeivel az a baj, hogy az ember nem tarthatja őket pinavirágnak, tisztelni kell őket, finoman kell velük bánni, nem lehet ajtóstul rontani az ágyba, magyarázta meg Roppant Hauernak, hogy miért nem fekszik le Ibolykkal. Roppant Hauer lefeküdt volna, mi az hogy, az egész háló Ibolyk ágyába vágyott, Kistarisznya viszont úgy döntött, hogy ezt a szerelmet becsületesen végigjátssza, bár erre még Ibolyk sem kérte, sőt, nem ezért bolondította magába. Mi a különbség Heidegger és a fasz között, tette fel a kérdést válaszul Roppant Hauer, Roppant Hauer okos volt, gyorsan tanult, és irigyelte a barátja szeretőjét.

Kistarisznya mindenesetre lenyugodott egy kissé, nem bánta már a nyúzott adáskazettákat, nem zavarta, hogy egy egész város rajta röhög, amikor a kosárlabda-bajnokságon pályára lép a maga százhatvan centijével, úgyis csak addig röhögnek, amíg be nem dobom az első hárompontost, erősítgette magát, de nemigen kellett a bátorítás, hiszen a nézőtéren ott ült Ibolyk. Kistarisznya meg volt győződve arról, hogy az összes hajdúsógor őt irigyli, és ez jó érzés volt. Pedig nem erre kellett volna figyelnie, Ibolykra kellett volna figyelnie.

Kistarisznya nem figyelt Ibolykra, ehelyett egy csomó fölösleges dologra figyelt, úgy is mint a Béla elnökének, úgy is mint a Gonosz Mókus Iroda oszlopos tagjának tele volt mindkét keze dologgal, az első fordított iskolanapot szervezték, és elég nagy ellenállásba ütköztek a tudorok részéről. Elég nagy volt az apátia a lüdérckék részéről is. Mint minden jó ötletet, ezt is lopták, ki volt próbálva itt és itt, érveltek a Nagy Hatalmú Direktor úr előtt, a nagytekintélyű tudorok felhívták az itt és itt tanító kollégákat, és nem tetszett nekik, amiket a kollégák saját tapasztalataik alapján meséltek. Egyes tudorok nem akarták engedélyezni, hogy fenekestől felfordítsák a megszokott napirendet, elképedtek attól az ötlettől, hogy diákok tartsanak órákat, mert attól féltek, hogy ezeken a diákórákon őket fogják parodizálni, és gyanújuk be is igazolódott. Más tudorok viszont azt nem helyeselték, hogy a leendő diákigazgató és a választott diák Nagytanács szabadon hozzáférjen kulcsokhoz, tanárikhoz, attól féltek, hogy a leendő diákigazgató és választott diáknagytanácsi tagok iparszerűen fogják igazolni igazolatlan hiányzásaikat, nagyüzemben karikázzák majd be a naplókban a dátumokat, és félelmeik nem voltak alaptalanok.

Nem megyünk túl egy bizonyos határon, jelentette ki a Nagy Hatalmú Direktor úr, Kistarisznya megígérte, hogy odafigyelnek erre. Mert kifigurázás és kifigurázás között azért van különbség, emelte fel a hangját a Nagy Hatalmú Direktor úr, emelte fel a hangját a Nagy Hatalmú Direktor urat parodizálva Kistarisznya a vezérkar előtt, nálad azért jobbak lesznek, remélem, remélte Zulukafferbihalbocs.

A félelemmel és gyanakvással teli tudorok jó ötleteket adtak Kistarisznyáéknak, akik egy intenzív és nagy hajcihővel járó kampány után megnyerték a diákigazgató-választást. Kistarisznya, mint a Béla elnöke, kiverekedte, hogy a fordított iskolanap előtti héten diákrádiót működtethessenek, a diákrádiónak nevezett két hangfalat aljas módon az intenzív és nagy hajcihővel járó saját kampányuk szolgálatába állította.

Kistarisznya az aligazgatóságra pályázott, igazgatójelöltnek Lemúrt nyomta elő, mert Lemúr mindig jól helyezkedett, és a lüdérckék is szeretik, Lemúrral legalább három osztályt nyerünk, magyarázta Kistarisznya Roppant Hauernak, hogy miért nem ő az igazgatójelölt. Kistarisznya ilyenekre figyelt, ahelyett, hogy Ibolykra figyelt volna, pedig Ibolyk egyre gyakrabban csóválta a fejét, és egyre több időt töltött a barátnőivel.

Kistarisznya arra figyelt, hogy a fordított iskolanapot bemutató diákadásban csak az ő plakátjaik látszódjanak, se a Cézár és Keksz, se a Zulukafferbihalbocs és Svájciegér páros plakátjait ne filmezze Art. Kistarisznya meginterjúvolta magát, fontos kérdéseket tett fel magának, és rém okos válaszokat adott magának, ahelyett, hogy Ibolykot kérdezte volna meg a fontos dolgokról, s odafigyelt volna arra, amit Ibolyk kérdés nélkül megpróbált neki elmondani.

Kistarisznya az ötlettelenségüket hatalmas médiafölénnyel kompenzálta, az egyetlen kampányötletük az volt, hogy a gyermekkori fényképeik mellé az aktuális, loboncos képeiket montírozták, és ehhez igazították a kampányszlogent is: „Szavazz ránk, mert fejlődőképesek vagyunk!”, ezzel volt tele az egész iskola, ezzel volt tele mindenki hócipője. Cézár és Keksz elég hamar feladták a versenyt, csak a vezérbetyárbecsület miatt kampányoltak tessék-lássék, viszont Zulukafferbihalbocs és Svájciegér jobbnál jobb ötleteket dobtak be naponta, rezgett a léc szavazatszámláláskor, de csak a Lemúr–Kistarisznya-páros nyert, a szavazók már akkor sem szerettek gondolkodni.

Lemúr és Kistarisznya birtokba vették az igazgatói irodát, Kistarisznya kissé szégyellte magát, amikor Lemúr lámpalázasan nyökögött valamit az igazgatói nyakkendő átvételekor, Lemúr a nagy nyilvánosság előtt nem tudott és nem mert beszélni, csak a maga kis biztos szemétdombján volt nagyfiú, több száz lüdérc lemondóan legyintett, és ováció nélkül fogadták a húsz perc óra, fél óra szünet tanítási rend bejelentését.

A lüdérckéket nem lehetett ilyen könnyen megvásárolni.

Bizonyítani kellett volna, csak Kistarisznyáék nem tudták, hogy mit kell bizonyítaniuk. Határozatokat kellett volna hozniuk, de lövésük sem volt, hogy miről határozzanak. Biztosítaniuk kellett volna az általános közhangulatot, de erre képtelenek voltak, erre nem készítettek forgatókönyvet, a forgatókönyvük úgy fejeződött be, hogy megnyerjük a választásokat.

Kistarisznya Ibolykhoz ment tanácsért, de amióta Ibolyknak felajánlotta az egyik titkárnői állást, Ibolyk nem állt szóba vele. Kistarisnya Svájciegérékhez szaladt, akik nagyokat csaptak a hátára, és folyamatosan gratuláltak, Svájciegéréknek lett volna ötletük, de nem árulták el Kistarisznyának, inkább megszervezték a saját osztályukban maguknak. Kistarisznyának nem jutott eszébe megkérdezni Gyöngyömvéremtől, hogy melyek ezek a zseniális ötletek, pedig Gyöngyömvérem örömmel elmondta volna, de hát magától csak nem állhatott Kistarisznya elé, főleg, hogy azzal a szőkeséggel mászkál kézenfogva.

Kistarisznyáéknak semmi más nem jutott eszükbe, csak hogy ott üljenek az igazgatói irodában, és egy kávéért bárkinek bekarikázzák a hiányzásokat jelző dátumokat a naplóban.

A fordított iskolanapot, a nagyképűen Béla napnak keresztelt őrületet a paplanfejű tudorok változtatták tényleges őrületté. Az egyik nyugdíjazás előtt álló nagy tekintélyű tanár például babos kendővel a fején és szakadt farmernadrágban járta végig az osztálytermeket, mindenhová benyitott óra közben, és sűrűn szabadkozva, minél zajosabban a hátsó padok felé igyekezett. A gyakorló iskolában voltam lecketervet aláíratni, motyogta, miközben nagyokat kacsintott a padban ülőkre, a diáktanárokba belefagyott a szó. Két perc után, mialatt sűrű pisszegések közepette látványosan cigit kért, a nyugdíjazás előtt álló nagy tekintélyű tudor babos kendőben elkérezkedett a gyakorló iskolába lecketervet aláíratni.

A paplanfejű tudorok igazán jól szórakoztak, beültek a budiba cigarettázni, folyamatosan kérvényekkel bombázták az igazgatóságot, sztrájkoltak, hogy a délutáni kötelező szilenciumokon kötelező legyen sört osztani, a férfi tudorok pedig a lüdérckék szentélyének bejárata körül sompolyogtak.

A paplanfejű tudorok igazi belevaló csávóknak és bigéknek bizonyultak, sokkal lazábbak voltak, mint a lazázó ifjúság.

A lazázó ifjúság is megrázta magát, és a töketlen vezetőség irányításának hiányában is kezdtek mindenféle dolgokat szabadon kitalálni, szabadon gyakorolni, estére már felszabadultan ugrabugrált az egész sereglet az ebédlőben, mialatt Kistarisznya az igazgatói irodában a körmét rágva azon gondolkodott, hogy Ibolykkal a dolgokat hol rontotta el.

És nem jött rá. Mindenesetre úgy döntött, hogy inkább ő rúgja ki Ibolykot, mintsem Ibolyk szakítson vele, ennyi hajdúgőg maradt még benne, ezért Ibolyknak az egész nap működő belső villámpostán küldött egy cédulát, amelyben a következőket írta: „Ki vagy rúgva, mert nagy a segged.”

Ibolyk semmiféleképp nem tudta ezt elbocsátó, szép üzenetként olvasni, Ibolyk ki akarta hívatni az igazgatói irodából, hogy beszéljék meg ezt a dolgot, ám Kistarisznya nem volt hajlandó kibújni a barlangjából, nem merte Ibolyk szemébe mondani, hogy ki van rúgva, mert nagy a segge, egész este egyedül ült a Nagy Hatalmú Direktor úr irodájában, miközben mindenki mulatott, Kistarisznya a Nagy Hatalmú Direktor úr konyakállományát dézsmálta, és sajnálta magát.

– Ibolyk helyében én pofon ütöttelek volna – mondta roppant komoran Roppant Hauer, amikor bement Ibolyk üzenetét átadni, Roppant Hauer nem szerette az ilyen linkségeket.

– Miért nem ütötted pofon? – kérdezte Roppant Hauer Ibolyktól, Roppant Hauer meg akarta Ibolykot vigasztalni, Roppant Hauer link módon abban reménykedett, hogy több is lesz ebből, mint vigasztalás.

– Mert szeretem – válaszolta Ibolyk elgondolkodva –, de ettől függetlenül a barátod egy seggfej. Téma lezárva – rázta meg magát Ibolyk, és elvonult az ágyába. Olvasni.