Tévémacik

Lüdércnyomás · 20/23

Fejezet, amelyben Kistarisznya és Roppant Hauer szellemi anyát kapnak. Kistarisznya átvette Keksz hivatalait, kivéve a táncházak szervezését, Kistarisznya a táncházaktól egyenesen kiütést kapott, Gyöngyömvérem viszont inkább táncházba járt, mintsem rockestekre, így életük első nagy szerelme még ezt az esélyt sem kapta meg.

Kistarisznya annyi lüdérckével volt körülbástyázva, hogy amikor rockesten egy irigykedő táncházas fel akarta hívni a figyelmét Gyöngyömvérem iránta érzett vonzalmára, Kistarisznya nem tudta beazonosítani Gyöngyömvéremet. A rockestre járó táncházas nem tudta Gyöngyömvérem nevét, csak azt tudta, hogy az a táncházas lüdércke, akibe talpig belé van pistulva, az talpig belé van pistulva ebbe a szöszke hajdúseggbe, aki jó, jó, hogy zenész, meg jó, jó, hogy diákújságíró, meg jó, jó, hogy valami vezérökör a Patinás Középfokú Angyaluban, az viszont biztos, hogy Gyöngyömvéremet nem érdemli meg.

Kistarisznyának fogalma sem volt arról, hogy ez a gumilábú néprockos miért utálja őt ennyire, miközben baráti alapon hozza neki a söröket, és kire gondol, amikor a minden lüdérckénél különb lüdérckéről mesél. Mivel a rámás csizmás rockerből még kinézett pár sör, hajlandó volt a kedvéért végigzongorázni a szóba jöhető lüdérckeismerőseit, de szigorúan csak azon az alapon, hogy egyik lüdércke sem a legkülönb, ilyen nincs, és hát szóba jöhető nem legkülönb lüdérckeismerősből volt pár száz, jó estének nézett elébe, a népi rocker csak kapkodta a fejét és a kiürülő üvegeket, amíg Kistarisznya Roppant Hauerral nem hivatalos névsorolvasást tartott a nem legkülönb lüdérckék körében.

Kistarisznya vágyott egy őutána vágyódó legkülönb lüdérckére, de indulásból kizárta annak a lehetőségét, hogy ilyen létezik. Reflexszerűen az osztályukból indultak, mintegy a kályhától, habár jól tudták, hogy az osztályukból egy lüdércke sem jár táncházba, de ezt a gumilábú népfiának nem volt honnan tudnia, a gumilábú népfiának az volt a tisztje, hogy hozza a söröket.

Mutika, kérdezte Roppant Hauer, nem, Mutika is a Mittnőttünkfelfalvából való, elemiben voltunk szerelmesek, vagyis inkább én őbelé, mint fordítva, nem hiszem, hogy megváltozott volna a véleménye rólam, rázta a fejét Kistarisznya. Sacc, tippelt tovább Roppant Hauer, Sacc, nézett rá Kistarisznya, te olyannak nézed ezt a lagzirockert, hogy ódákat zengene Saccról, ezt tényleg nehéz volt elképzelni, Sacc felhőtlen vidámságára kalapként jó adag cinizmust borított, elfödte a jó természetét azzal, hogy gyakorlatilag mindenkit faszra vett, aki közelebb merészkedett hozzá. Sipi, csapott az asztalra Roppant, Sipi angolos, mutatott rá Kistarisznya, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna, titokban tényleg szurkolt, hogy ne Sipi legyen, Sipi az előttük lévő padban ült, nagyon jókat leveleztek órákon, Kistarisznya remélte, hogy Sipinek több az esze, mintsem hogy belézúgjon. Nem szőke, mondta a rockházas fiatalember, és karcsú. Kistarisznya megnyugodott, Sipiről nem az jutott első miccre az ember eszébe, hogy karcsú.

A szőkéket tehát kizárhatjuk, kérdezte a következő kör sörre várva Kistarisznya, ki, a festetteket is, nyomatékosított újdonsült ellensége, természetes barna, mélybarna szemekkel. Gyönyörű. Na hiszen, horkantott Kistarisznya, te csak ne nézegess mélyen életem első nagy szerelmének a szemébe, ugyan fogalma sem volt, kiről van szó, de csakis élete első nagy szerelme lehet, remélte. Ha már legkülönb, meg gyönyörű.

Éjfélig felsorolták az összes lüdérckeismerőseiket, akikről tudták, hogy táncházba szoktak járni, egyre nagyobb körben egyre nagyobb tisztelettel hallgatták a rockerek, hogy mindenkiben hibát tudnak találni, senki ne lehessen a legkülönb. Gyöngyömvéreméket eleve kizárták, bár mindhárom kártyapartner járt táncházba, Kistarisznya el nem tudta volna képzelni, bármelyikük is szerelmes legyen belé, sokkal, de sokkal több eszük volt, mint neki, felnézett rájuk, nem is tekintette őket igazi lüdérckének.

Kistarisznya tényleg ekkora egy pöcs volt, az okosabb lüdérckék esetében hajlandó volt megfeledkezni arról, hogy azokon is több van egy lyukkal, mint őrajta, hajlandó volt megfeledkezni arról, hogy azok is szívből vannak, csak az eszüket volt hajlandó észrevenni, az intellektuális szerelmet viszont marhaságnak tartotta, mint ahogy az is.

Két hétig sóvárogva nézte a Patinás Középfokú Angyalu folyosóin a lüdérckéket, kereste a legkülönbet, két hétig minden este elsírta kártyázás közben, hogy ma sem találta meg, pedig valahol rá vár élete első nagy szerelme, élete első nagy szerelme eközben szemben ült vele, és azon gondolkodott, mit csináljon, hogy ez az ekkora egy pöcs végre észrevegye benne a lüdérckét. Nem a legkülönbet, hanem a sima lüdérckét. Mégsem emelhette fel csak úgy a szoknyáját, ennél egy fokkal azért különbnek érezte magát.

Roppant Hauer már baromira unta a legkülönb lüdércke keresését, aki indulásból nem is létezett, unta a barátja nyavalygását. Örömmel vállalta be tehát Kistarisznya nevében is a diáktévé elindítását, anélkül, hogy fogalma lett volna róla, miben is áll a diáktévézés, anélkül, hogy életében belülről látott volna tévéstúdiót. A diáktévé olyan, gondolta, ami elfoglalja Kistarisznyát, és végre abbahagyja ezt az életem első nagy szerelmés nyavalyt, meghatározásnak per pillanat ez kielégítőnek tűnt.

És jól számított. Kistarisznya fejest ugrott a tévézésbe, örömmel képezte át magát tévémacivá. A városi kábeltévé ajánlott fel heti 25 perces adásidőt, rotációs rendszerben kellett kitölteniük, véletlenszerűen párosították az oktatási intézményeket. A városi kábeltévé ezzel is a nézettségét akarta növelni, a nézettségi mutatókon javítani nem volt nehéz, mert a városi kábeltévé saját gyártású műsorait senki nem nézte, a legmenőbb saját gyártású műsorok az apróhirdetések és a jókívánságok voltak.

A városi kábeltévé vezető szerkesztői nem értettek a tévéműsorok gyártásához, épphogy elkezdték tanulni a szakmát. Szakmát tanulni egy rakás akaratos, túlnőtt egójú hajdúsógor és lüdércke mellett nem könnyű, ezért a városi kábeltévé vezető szerkesztői felvettek még egy szerkesztőt, akinek aztán tényleg semmi köze nem volt addig a tévézéshez, de híre szerint tudott bánni a fiatalokkal.

Roppant Hauer és Kistarisznya csatolt áruként kapták a szellemi anyjukat. A szellemi anyjukat Kócinak becézik nemsokára, miközben Kóci lakásán borozgatnak, összenevetnek, és ebben tiszteletlenségnek nyoma sincs.

Kóci az első formális találkozó után meghívta a lakására diákszerkesztő-csapatát, hogy közös erővel találják ki, miről szólhat a diáktévézés. A kábeltévé vezető szerkesztői melléjük adták az egyik kezdő operatőrt, Artot, akinek valami baj volt a szemével, szemüveg nélkül alig látott, és aki Tündérország egyik legjobb operatőreként az összes létező díjat elnyeri majd évekkel később, miután megoperáltatja a szemét, és kontaktlencsét kezd viselni.

Art kezdő operatőr volt, de nem volt hülye, tudta, hogy egy kiszolgált VHS-kamerával tizedét sem tudják megvalósítani azoknak az ötleteknek, amelyeket Kóci lakásában az ifjoncok összehordtak, miután túlélték a rengeteg könyv látványa okozta sokkot. Kóci ugyanis az édes anyanyelv tanára volt civilben, vidám, nagykeblű fehérnép két átok kölyökkel, elvált asszony. Kóci az érdemesebbnél érdemesebb tanár volt, és még jobb szerkesztő.

Hagyta, hogy az ifjoncok bevaduljanak, és a roham kifulladtával feltette Art szerint a legértelmesebb kérdést: De hogy csináljuk meg?

– Lefilmezzük, összevágjuk, zenét teszünk alája, kész – okoskodott Kistarisznya.

Lefilmezték, összevágták, zenét tettek alája, kész is volt, gondolták, a helyi kábeltévé vezető szerkesztői lemondóan legyintettek egyet. A próbaadásra az összes lüdérckét beültették a tévé elé, a Palipalota egésze ott tolongott a másik készülék előtt.

A próbaadás minden idők egyik legelcseszettebb próbaadása volt. A helyi kábeltévé vezető szerkesztői ugyanis úgy döntöttek, hogy nem ér meg nekik egy új adáskazettát feláldozni a próbaként összeállított első diákadás miatt, használt, nyúzott, húzott adáskazettára másoltatták a vérverejtékkel összeállított anyagot, a próbaadásból csak csíkok és színek látszottak, a gyönyörűen megkomponált képek helyett valami UFO-k zavarta adásszünet. Kistarisznya elkeseredetten mesélte fennhangon a Patinás Középfokú Angyaluban, hogy épp mit kéne lássanak a képernyőn, Roppant Hauer dörmögő basszusa is elcsuklott a Palipalotában, mikor bejelentette, hogy Svájciegér most ugrik a folyóba. Vagy legalábbis úgy van filmezve, trükkösen, mintha.

A fiatalkorúak körében egyre inkább elterjedő öngyilkosságokról készítették az első adást, és a próbaadás végén úgy érezték, hogy azoknak a fiataloknak talán igazuk volt.