Hazaszótár
Induljunk ismét a kályhától, vagy stílusosan a barlangban lobogó tűz melegétől – vagyis ahogy a kedves hallgatók lassan már megszokhatták: Platóntól. A kedvenc filozófusom ugyanis már két és félezer évvel ezelőtt különbséget tett a vélekedés (doxa) és a tudás (episztémé) között. Többek között a Theaitétosz című dialógusában arra mutat rá, hogy
Hazaszótár
Idén ünnepeljük Klebelsberg Kuno születésének 125. évfordulóját. A magyar kultúrpolitika legnagyobb alakja olyan időszakban vállalta a nemzet szellemi újjáépítését, amikor hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakát élte. A trianoni trauma után ő volt az, aki felismerte: Magyarország csak akkor maradhat talpon, ha „kultúrfölényre” tesz szert a régióban. Mielőtt még felszisszennének a
Hazaszótár
Idén egyebek mellett a magyar tudományt ünnepeljük. Ugyanis kétszáz évvel ezelőtt, 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására. Példáját más nemesek, például Vay Ábrahám és gróf Andrássy György is követték. Így jött létre a Magyar Tudós Társaság. Az alapítást az
Hazaszótár
Gondolom, mindannyian ismerjük Platón barlanghasonlatát. De azért röviden a lényeg: Képzeljünk el embereket, akik születésüktől fogva egy barlangban élnek leláncolva, és csak a falat látják maguk előtt. Mögöttük tűz ég, és a tűz fényében tárgyakat hordoznak egy fal fölött, amiknek árnyéka a barlang falára vetül. A rabok csak ezeket az
Hazaszótár
Az idei év nálunk a kertről szólt. Idén először palántáztunk veteményeztünk, küzdöttünk, majd arattuk a terményt családi körben. És végre azt éreztük, hogy utolértük a saját életünket. Ugyanis az asszonnyal beleszülettünk egy fogalomba, majd annak jelentésmezejében nőttünk fel. Ez a fogalom a Tündérkert. Székelyföldön még Ceausescu Romániájában is úgy tudtuk,
Nagyinterjú
Aki Erdélyben született magyarnak, annak a haza fogalma nem evidens, hanem megélt különállás és összetartozás egyszerre. A térképek által rögzített határok mentális határokká váltak, miközben a történelmi államiságtudat – Szent István öröksége – sosem szűnt meg otthon lenni a Kárpát-medencében. Az Európa-kép nálunk nem elvont eszme, hanem a magyarságon keresztül
Hazaszótár
Idén a nagy presztízsű Petőfi-díjat Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd és Mircea Dinescu román költő kapta. A Petőfi-díjat olyanoknak szokás adni, akik – a hivatalos indoklás szerint – az elmúlt évtizedekben kiemelkedően sokat tettek a közép-európai népek szabadságáért. A múlt idő kissé becsapja az embert. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy
Hazaszótár
Harminc öt évvel ezelőtt sietősen papírra vetett naplójegyzeteket olvasok. Napra pontosan 35 évvel ezelőtt, 1989. december 15-én Temesváron az a fiatal református lelkész, akit akkorra már hosszú ideje vegzáltak a román kommunista diktatúra erőszakszervezetei formálisan a saját püspöke feljelentése okán, ezt írja a naplójába: „Felkeltünk nyolc óra körül, reggeliztünk,
Hazaszótár
Bő száz évvel ezelőtt született írásból idéznék: „… valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod
Nagyinterjú
Gulyás István vendégei: Demeter Szilárd elnök, Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ, Nyerges Attila dalszerző, énekes, az Ismerős Arcok zenekar frontembere, Szarka Gyula Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, a Ghymes együttes egyik alapítója és Lakatos Mihály költő, író, műfordító, senior kutató, MCC Magyar Összetartozás Intézete „Húsz évvel ezelőtt, december 5-én
Hazaszótár
Advent első vasárnapján meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Így kezdődik a teremtés is. „Legyen fény”, mondá az Úr, és lőn világosság. Az advent lényege, hogy mit világít meg ez a fény, ami egyre csak növekszik a következő vasárnapokon meggyújtandó gyertyák, az ünnepi készülődés, a várakozás miatt. Szóval az
Nagyinterjú
Kocsonya Zoltán beszélgetése Demeter Szilárddal Egy magyar kulturális örökség van. A nemzeti kultúra örökségét ma már nemcsak megőrizni kell, hanem újraszervezni: visszatérni ahhoz az egységhez, amit Széchényi Ferenc, később Klebelsberg Kuno víziója és a közgyűjtemények eszméje képviselt. Ebben a szemléletben a múzeum nem csupán a tudomány, hanem a tudásátadás terepe;