Jövőkép: digitális adategyesítés. a nemzeti kulturális értéktár, avagy a magyar mátrix

Mekkora a szívköröd? · Függelék

„...ha mindenki beleesik a vízbe,

akkor nincs, aki kihúzzon”

(Klebelsberg Kuno, 1932)

Ahhoz, hogy a PIM és a köré szerveződött intézményrendszer hosszabb távú vízióját vázolni tudjam, hátrébb kell lépnünk kettőt. Mi, magyarok elsősorban kultúrnemzet vagyunk, és csak másodsorban politikai közösség. A nemzeti kultúra az az Illyés Gyula-i értelemben vett szekértábor, amely védelmet biztosít számunkra a globális kultúrharcban, amelynek tétje: magyarnak lenni és megmaradni – vagy nem lenni. Az utóbbi években radikálisan megváltoztak a kultúrafogyasztási szokásaink. Az online platformok és közösségi médiumok térnyerésével a hagyományos eszköztárunk már kevésbé alkalmas arra, hogy a kultúránk egésze versenyképes maradjon. A lokálisra targetált globalizáció erodálja a nemzeti kulturális identitást, lebontja a valahol szabadságát és erősíti a bárhol szabadságát.

Kultúrateremtőkből másolókká, kultúrahordozókból fogyasztókká minősítettek bennünket vissza. Ez a folyamat még visszafordítható, de alighanem a huszonnegyedik órában vagyunk.

Klebelsberg Kuno hasonló helyzetben a trianoni országdarabolás és nemzetvesztés után a lehető legokosabb választ adta: a közművelődés, közoktatás megszervezésével, a tudományok és művészetek gyakorlatias megerősítésével válságállóvá és a jövő nyertesévé tette hazáját és a magyar nemzetet. Ehhez intellektuális bátorságra volt szüksége. 1930-ban írja: „Magyarország a végig nem gondolt gondolatsoroknak a hazája. Az emberek a logikai következtetések fonalát csak addig a pontig vezetik le és követik, ameddig az ő felfogásuknak kedvez és nem mennek tovább, különösen akkor nem, ha a továbbvezetett konzekvenciák már egészen más képet mutatnak.”

Ezt a munkát mi sem spórolhatjuk meg. A háború árnyékában, a valószínűsíthető válságsorozatok összefüggésében a tágabb és nagyobb idővonalú kitekintés rémisztőbb, mint Klebelsberg korában fölsejlett: most nem csak az országot és a nemzetet, hanem Európát és a nyugati kultúrát veszíthetjük el. Ahhoz, hogy valamiféle alternatívát tudjunk ezzel szemben kínálni, 2030-ra a Kárpát-medencére vonatkoztatva új kulturális stratégiára van szükségünk.

Újra kell gondolnunk a magyar kultúra hármas horizontját.

A) NEMZETI HORIZONT

Nemzeti alatt kifejezetten nem a magyarországi kultúrára kell gondolnunk, bár az anyaország a centrum. De le kell tudnunk bontani a mentális határokat, indulásból egységes kárpát- medencei magyar kulturális térben kell gondolkodnunk, amelynek szerves „nyúlványait” képezi a diaszpóra.

Egységes magyar kulturális tér

Ahhoz, hogy esélyünk legyen megnyerni a jövőt, érdemes érdemben változtatni az eddigi gyakorlaton:

- A magyar kulturális intézményrendszer fragmentált, jelenleg a

„szerteszét gyöngeség” állapotában van.

- A magyar kultúra ugyanakkor centralizált is, fejnehéz, minden

Budapestre összpontosul.

- A kulturális támogatási rendszer leginkább a középszert juttatja előnyhöz. A középszer mindig is mintakövető volt, soha nem mintaadó. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy nyugati mintákat másolunk-e, vagy a kultúra monopóliumát évtizedekig élvező baloldalt másolja-e a nemzeti oldal. Ma a magyar elit fejben

második.

- Úgy finanszírozunk párhuzamos struktúrákat, hogy fogalmunk sincs, milyen a keresleti oldal. A kultúrafogyasztási adatvagyon a globális platformoknál van, pedig nálunk is lehetne, ráadásul jó-

val rétegzettebb és komplexebb formában.

A nemzeti kultúra hosszútávú fejlesztése, a nemzeti és európai kulturális identitás megőrzése, erősítése céljából érdemes olyan összetett rendszert fölépíteni, amely

- nincs kitéve a szükségszerű politikai konjunkturális változások-

nak

- amennyire lehet, válságálló

- a lehető legszélesebb körben biztosítja az anyanyelvű kultúrához

való hozzáférést

- elősegíti az innovációt, valamint a lokális kulturális tartalmak

megszületését és hálózatosodását

- közönségből közösséget épít és erősít meg

- bátorítja a közép-európai horizontális együttműködéseket

- képes olyan tartalomdisztribúcióra, amivel a folyamatosan változó, ám lényegi logikájában egyivású globális platformok életmód-

kampányait ki lehet egyensúlyozni

- a patrióta gazdaságpolitika jegyében versenyelőnyhöz juttatja a

magyar kulturális termékeket

- piacorientáltan exportálni is képes a magyar kultúrát, illetve a

soft power eszközeként tudja használni.

Fontos megjegyezni: a világgazdaság várható állapota miatt jóval kevesebb forrás jut majd mindenre. A kérdést nem úgy kell feltennünk, hogy mire jut pénz, hanem úgy: mire kell?

Az egységes magyar kulturális tér megszervezésének kulcselemei tehát:

1.) kárpát-medencei infrastruktúra és hálózat: újra kell gondolni a – sokszor – párhuzamos intézményrendszereket, kevesebb intézményt kevesebb pénzből hatékonyabban kell működtetni

2.) újragondolt támogatáspolitika: célra tartva, adatvezérelten újra kell hangolni a kulturális támogatáspolitikát, és ki kell nyitni a lehetőséget az alternatív forrásbővítésre

3.) koordinált kultúrpolitika és kulturális marketing: nem termékeket, hanem termékcsomagokat kell kínálni a magyar kultúrafogyasztási szokások ismerete alapján

4.) online térfoglalás és adatvezérelt termékértékesítés: a Facebook által bejelentett Metaverzum, vagy a hasonló logikájú elképzelések, illetve a mesterséges intelligencia radikális térnyerése alapjaiban fogják ismét megváltoztatni a kultúrafogyasztási szokásainkat. Két nemzeti stratégiát követhetünk: a.) virtuális berendezési tárgyakat faragunk, hogy saját tárgyi valóságunkkal tegyük otthonosabbá a virtuális valóságot; b.) nem csak a Mátrixot változtatjuk meg, hanem az azt fenntartó realitást is. Merthogy a teremtett világ megvan a virtuális valóság nélkül is, de utóbbi az előbbi nélkül nem létezik.

Kulcsszavaink:

kulturális öngondoskodás: olyan rendszert kell felépítenünk, amely elsősorban a magyar kultúra hordozására és megszervezésére képes bármilyen körülmények között, és amely kevésbé kiszolgáltatott a szükségszerűen változó (ön)kormányzati konjunktúráknak; amely a befogadóból indul ki, és nem a szakmai érdekvédelemből; és amely érdekeltté teszi a polgárokat abban, hogy aktívan elősegítsék, támogassák az intézményrendszert, amely viszont szolgáltatásközpontú és nem öncélú.

szövetség: a tágabb kultúra egésze a társadalom igazi szövete, ezért a kultúrpolitika nem engedheti meg a gettólogikák luxusát, de még az eseti együttműködés is kevés – innen nézve minden mindennel összefügg, egymást erősítheti; a kulturális szakágazatok tehát nem egymással versengő, hanem egymásra épülő kínálatot kell, hogy tudjanak nyújtani a magyarság számára.

közösségépítés: a hosszú pandémiás időszak, a jelenleg élt háborús pszichózis szétverte a közösségeinket, mentálisan és lelkileg is megviseli a magyarokat. Ezért – bár nem vitatjuk a magasművészetek l’art pour l’art értékképző és -megtartó vonzatát – nekünk ma elsődlegesen a kultúra közösségteremtő funkcióját kell fókuszba helyeznünk.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturális Államtitkárságával, valamint a Nemzeti Művelődési Intézettel, illetve a kultúrstratégiai intézményekkel közösen a fentebbiek szellemében indítottunk mintaprojekteket különböző járásokban. A következő hónapokban kiderül, hogy milyen módosításokra lesz szükség annak érdekében, hogy létrejöhessen a magyar kultúra válságálló struktúrája – egy olyan modell, amely keretfeltétele lehet a magyar nemzeti kultúra megerősödésének a legvadabb woke-őrület és eltörléskultúra közepette is. A konkrét cselekvési tervet és a programkomplexumot nem ennek a pályázatnak a feladata bemutatni, mindenesetre nagy szerepet kapnak a PIM és tagintézményei mellett a PKÜ szakigazgatóságai is. Továbbá jelen pályázat kereteit messze túllépné a PKÜ-ben folyó munka akárcsak vázlatos ismertetése. A lényeg: amikor 2019 áprilisára elkészültem egy hároméves költségvetési tervvel, ennek egy része a PIM-et és tagintézményeit érintette, a másik része a kortárs irodalom infrastruktúráját, amit a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. (PIÜ) keretében terveztünk megvalósítani. Egy olyan ügynökség létrehozására tettünk javaslatot, amely egységbe szervezi a kárpát-medencei magyar kulturális teret, célja egy olyan szervezet felépítése, amely a könyvkultúra, az irodalom, valamint a magyar kortárs alkotóművészeti és könnyűzenei területen betölti a szükséges integráló szerepet. Azóta ezen dolgozunk jelentős sikermutatókkal.

A Petőfi Irodalmi Ügynökség Irodalmi Igazgatósága eleddig összesen 150 művésszel 299 helyszínen dolgozott együtt itthon és a Kárpát-medencében, a sokoldalú szempontrendszerre épülő rendezvények révén 516 250 látogatót vonzott, a programoknak 273 300 online megtekintése volt.

A Könnyűzenei Igazgatóság 4407 alkotót kapcsolt be a munkafolyamatba, 2709 zenekar révén 193 könnyűzenei fesztiválon és eseményen vettünk részt 239 helyszínen, ez által összesen 2 528 710 látogatót vonzott. Ehhez kapcsolódóan a 2021-től kezdődően jelentős számú médiatartalommal voltunk jelen, 90 számú portréműsort, 37 számú Életút interjút, 36 számú Showreal-t, 26 számú Podcast műsort és 29 számú Hajógyár Session műsort gyártottunk. A Hajógyár platform összesen 400 eseménnyel volt jelen a popkultúrális szcénában és több mint 1000 bejegyzést tettünk közzé, 491 videó-anyaga van jelen online platformokon.

A Tartalomgyártási Igazgatóság a PKÜ programjait 6  779  480 elérésszámot hozott a Youtube csatornán, 9 578 430 elérést regisztráltunk a Facebook felületén és 1 958 529 elérést az Instagram felületén. Összesen 1081 epizód/videó és 6036 lapszám készült el, a magazinok adatait tekintve pedig a világirodalmi magazinunk, az 1749 összesen 6000 publikált írást tett közzé, a Magyar Kultúra Magazin 28 lapszámmal jelentkezett és a Petőfi Kulturális Ügynökség saját kiadású, negyedévente megjelenő, angol nyelvű tematikus szépirodalmi-közéleti magazinja, a The Continental 8 lapszámmal képviselte a kortárs magyar irodalmat nemzetközi színtéren.

A Támogatáskezelési Igazgatóság összesen 805 beérkezett pályázatot dolgozott fel, ebből 519 számú támogatásra javasolt pályázatot rögzítettünk.

Alkotóművészet területen az alkotóházakhoz kapcsolódóan a kiállításokon 3710 rendezvényen összesen 14084 látogató vett részt, 610 művész közreműködésében, a Grafikai Műhely tevékenységében 18 alkotó vett részt 234 alkotással.

A ma már Petőfi Kulturális Ügynökség nevet viselő nonprofit kft. tevékenységéről a www.petofiugynokseg.hu honlapon lehet tájékozódni.

B) KÖZÉP-EURÓPAI/EURÓPAI HORIZONT

A külhoni magyar közösségek, valamint a diaszpóra magyarsága természetes hidat jelentenek más nemzeti kultúrákhoz. Az elmúlt három évtizedben a magyar kultúrpolitika – hasonlóképpen a gazdaság- és Európa-politkához – vertikálisan nyugati hatalmi központokhoz igazodott. A források és a figyelem megszerzése érdekében bekerült a megfelelési kényszer csapdájába, más közép-európai nemzeti kultúrpolitikákkal versenyzett.

Csakhogy időközben visszafordíthatatlan folyamatok következtek be Nyugaton, a kritikus tömeg fölé nőtt migráció megváltoztatja a nagy nyugati országok kulturális életét is. A másik – ellenirányú – változás az amerikai progresszív identitáspolitikák (woke, LMBTQ+) kritikátlan importja. Ez egyrészt feloldhatatlan ellentétet, vagyis állandó kulturális konfliktusforrást fog eredményezni, másrészt mindkét folyamat a hagyományos európai életformát gyengíti. Nyugat-Európa nem lesz többé európai.

Közép-Európa küldetése a fentebbiek alapján: fehérek között európainak maradni. Ebben a nehéz ellentartásban a magyar kultúrának versenyelőnye van. Európában egyedülálló módon legkevesebb hét társnemzet kultúrájához férünk hozzá anyanyelvi szinten. Intenzív és koordinált – kétoldali – „kulturális cserekereskedelem” révén Magyarországot a közép-európai kultúra (újra)elosztó központjává tudjuk tenni.

A globális és a nemzeti szint között tehát adott még egy feladat: Közép-Európa kulturális sokszínűségének felvállalása a hagyományos európai kulturális kódrendszeren belül. A reformkorban ellenünkben fogalmazták meg az akkori kárpát-medencei nemzetiségek az identitásukat. De a kulturális architektonikánk, az alapkódrendszerünk ugyanaz maradt. Ma kulturális értelemben sokkal közelebb van Románia Magyarországhoz, mint a mai Franciaországhoz. A szovjet kommunista diktatúra egymásra zárt bennünket – a progresszió diktatúrája összekapaszkodásra kényszeríthet. Ez lehet a válaszunk a nyugat-európai kulturális elidegenedésre. Közös kulturális adatvagyont kellene építenünk, illetve a magyar kulturális export-importnak erre a térségre kellene összpontosítania.

Mi a magunk részéről egy olyan közös közép-európai irodalmi/kulturális stratégia kidolgozására törekszünk, amely a PKÜ által finanszírozott három projekt, a PesText Fesztivál, az 1749 Online Világirodalmi Portál és a The Continental Literary Magazine együttműködéséből jöhetne létre. Ezek hálózaton alapuló viszonyrendszere megszilárdult és az olvasók/látogatók számára is egyre (el)ismertebb brandek megtartásával, mégis a felhalmozott kulturális tőke összekötésével és kölcsönviszonyának dinamikusabbá tételével valósulhat meg.

PesText

A három lábon álló együttműködésnek a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál a közösségi lába. A fesztivál nagy sikerrel fut már 5 éve, mint kulturális színtér különösen alkalmas a kapcsolatépítésre: írók, költők, műfordítók, illusztrátorok, fesztiválszervezők, kiadók, könyves szakemberek találkozóhelyeként tud funkcionálni.

Erre a konfigurációra mind az 1749, mint a Continental szerzői körét és kapcsolati tőkéjét rá tudjuk kapcsolni. Azok a szerzők, fordítók, szerkesztők, grafikusok és tágan értett irodalmi szakemberek, akik a fesztiválra látogatóként vagy vendégként érkeznek, bekapcsolódnak a két folyóirat (és rajtuk keresztül a magyar irodalom) körforgásába. Ezzel párhuzamosan, azok a szerzők, akik már megjelentek a két folyóirat valamelyikében, potenciális vendégként bekerülnek a PesText adatbázisába, a magyar közönség számára elhozza a külföldi irodalmi élet ismert alkotóit, így erősítve a presztízsünket. Másik fontos célunk a kultúrdiplomáciai (2) cél, a meghívott vendégek kapcsolatokat építenek és/vagy szorosabbra vonják a magyar szereplőkkel az együttműködést.

The Continental Literary Magazine

A kooperációnak a The Continental Literary Magazine az export lába. A Continental elsődleges regionális jelentősége abban áll, hogy egy olyan platformot kínálunk a V4-es és szomszédos országoknak, ahol a szerzőik angol fordításban, nemzetközileg is ismert nevek mellett megjelenhetnek az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Fontos tudatosítanunk, hogy a Continental amerikai/brit terjesztése révén elsősorban egy diplomáciai „adu” van a kezünkben: olyan lapot tudunk mutatni és olyan platformon való megjelenést tudunk felkínálni a regionális partnereinknek, amely más környező országban nincs (angol nyelvű, sokszor online regionális lapok léteznek, brit-amerikai terjesztésűek viszont kevésbé). Előnye, hogy ez a régiót képviselő közös platform a mi projektünk, azaz a magyar fél tud ennek a regionális irodalmi exportnak a zászlóshajója lenni.

1749 Online Világirodalmi Portál

Az 1749 Online Világirodalmi Portál (az egyetlen magyar nyelvű világirodalmi lap a Kárpát-medencében) hiteles írott forrása a magyar nyelvterület olvasói felé, így az oldal a közös stratégia harmadik, feltétlenül szükséges pillére.

Az 1749.hu biztosítani tudja, hogy a Continentalban megjelenő külföldi szerzőket ne csak külföldre közvetítsük, hanem a magyar olvasók is megismerhessék őket, valamint, hogy a PesText szerzőit a magyar olvasók megismerjék már a fesztivál előtt, így minél nagyobb közönség vegyen részt később az eseményeken. Az 1749.hu megalapításának egyik kiemelt célja volt a műfordítások elősegítése, így működése stratégiai fontosságú egyéb irodalmi struktúrák számára is, mint az Írórezidencia, vagy a Babits-ösztöndíj, ezek reprezentációja és strukturális összekötése, eredményeinek áramoltatása szempontjából.

Ehhez kötődik majd a közép-európai szerzők írásait tartalmazó többnyelvű adatbázis, amit az 1749.hu felületén kívánunk létrehozni.

Működésének bő három éve alatt az 1749.hu számtalan olvasói és szakmai visszaigazolást kapott arról, hogy sikerrel testesíti meg azt, amit az értő közvélemény a 2020-as években egy világirodalmi laptól vertikálisan és horizontálisan elvár. Szintetizálva ezeket a törekvéseket, a Continental egyrészt a regionális szerzők közös platformja, a regionális irodalmat exportálja az angolszász piacok felé, a PesText a külföldi szerzőket hozza el Magyarországra és platformot képez, ahol ezek a szerzők megismerkedhetnek a magyar közönséggel és az irodalmi élet képviselőivel, az 1749 révén ennek a nemzetközi együttműködésnek az eredményei magyar nyelven is megjelennek a hazai közönség számára. Így valósulhat meg szervezetten a három tartópillér természetes szövetsége révén, hogy együtt dolgozzunk tovább a minőségi irodalmi kultúra terjesztésén Magyarországon és Közép-Európában.

C) GLOBÁLIS HORIZONT

Az amerikaiaktól és a távol-keletiektől megtanulhattuk: a kultúra a soft power - a nyílt befolyásolás helyett a vonzódás, pozitív kisugárzás segítségével kialakított kötődés - legjobb eszköze. Ezen a pályán mi akkor rúghatunk labdába, ha nem csupán a magyar kultúra exportjának koordinációját rakjuk végre rendbe, hanem ha a tágabb értelemben vett Közép-és Kelet-Európa (volt KGST-országok) képviseletében tudunk fellépni. Minderre lehetőséget biztosít a sokszor inkább kárhoztatott kulturális „fogyasztási szokások” megváltozása, az online térbe való felköltözésünk. Ahhoz viszont, hogy a globális szemmel is értelmezhető közép-európai kulturális adatvagyon összeszervezésére kísérletet tehessünk, először a saját nemzeti adatvagyonunkat kell rendbe tennünk.

A kultúrahordozó online platformok adatvagyona

Mára már közhely, hogy a kultúrafogyasztási szokásaink jelentős mértékben az online tartalomfogyasztás irányába mozdultak el. A többségében használt online platformok viszont kivétel nélkül külföldi tulajdonban vannak. Ha ma például a Youtube úgy döntene, hogy a közép-európai nemzeti tartalmakat hátrébb sorolja (mert homogén, fehér kultúra, nem elég „színes”, vagy mert lélekszámunk ezt indokolja), akkor a kortárs magyar kulturális adatvagyon több mint kétharmada tűnne el egyik percről a másikra.

Ezért nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a digitális kulturális adatvagyont nemzeti infrastruktúrára költöztessük. Ezzel nem váltanánk ki a jelenleg is gőzerővel fejlesztett globális platformokat (nem is tudnánk velük versenyezni, mivel ott jóval nagyobb a tudás és a tőke), de legalább valamiféle alternatívát tudnánk fölépíteni.

A magyar kulturális digitális adatvagyon számottevő, de töredezett állapotban van.

Jelentős része a közmédia archívumát képezi, amelyet jogszabályi és szerzői jogi akadályok miatt nem tudtunk eddig közkinccsé tenni.

A másik jelentős rész a közgyűjtemények kulturális adatvagyona. Erre az elmúlt évtizedekben milliárdokat költöttünk, még sincs látható haszna.

Jelentős és fontos digitális adatvagyon van még a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) különböző intézményeiben.

És ugyancsak jelentős adatvagyon van magántulajdonban (pl. a Hungaroton lemezgyár teljes archív anyaga, a Fortepan, Arcanum, KESMA stb.)

Ezek integrációja, egységes, strukturált és felhasználóbarát ingyenes közkinccsé tétele stratégiai fontosságú mind a köznevelés, mind a kulturális identitás megerősítése céljából. Ez lehetne egy olyan nemzeti kulturális streamplatform - letöltés nélkül, közvetlenül elérhető médiatartalom elérési pont -, amelyen a magyar digitális kulturális adatvagyon szemantikai egységben (tematikus alcsatornákon) minden formátumban ingyenesen elérhető.

A „haza a magasban” imperatívuszának XXI. századi megfelelője: haza a Mátrixban. Magyarítanunk kell a webet. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy miközben minden releváns – tágabb értelemben vett – kulturális adatvagyon a birtokunkban van, a magyar online felhasználók külföldi tulajdonú keresőkből és platformokról szerzik az információkat. (Szemléletes példa: ma a gyermekeink a wikipédiáról másolják a házi feladataikat – miért? Mi is tudnánk olyan szemantikai alapon szerveződő online környezetet biztosítani, ami hiteles tudással vértezné fel a következő nemzedékeket.)

Olyan tematikus „alcsatornákat” indíthatnánk nagyon rövid időn belül, amely a globális szolgáltatókhoz (Amazon, Itunes stb.) hasonló szolgáltatást tudna biztosítani a jelenlegi online (on demand) kultúrafogyasztás teljes eszköztárával: audio, mozgókép, írott anyagok, adatbázisok stb.

Vagyis létre kell hoznunk a Nemzeti Kulturális Értéktárat.

A NEMZETI KULTURÁLIS ÉRTÉKTÁR

A Nemzeti Kulturális Értéktár célja megteremteni a hazai kultúra digitális egységét, hogy a Kárpát-medence kulturális hagyatéka képes legyen fennmaradni a digitalizált korban is. Az eddig atomizáltan, valamint a nemzetközi technológiai óriások felületén fellelhető kulturális kincseket, életműveket, kiadványokat a platform, webfelület kváziszabványok szerint, a művészeti ágakra jellemző metaadatokkal ellátva képesek kell, hogy legyünk feldolgozni, tárolni és kereshetővé tenni bárki számára. A cél egy olyan összművészeti digitális adatbázis felállítása, ami nem csak hiteles forrást biztosít a hazai kultúra egészéhez, de kiegészítő szolgáltatásokkal és tevékenységekkel piaci alapokra is képes helyezni a működését, aktív részévé képes válni a hazai kulturális életnek, legyen szó jegy, vagy egy mű értékesítéséről, így támogatva a hazai kulturális élet különböző szereplőit. Mindennek az angol nyelvű verziójával ráadásul a hiteles információkat mi szolgáltatnánk magunkról.

Az internet a COVID járvány után visszavohatatlanul átterelte a kultúrafogyasztási szokásokat az online térbe, legyen szó edukációról, tájékozódásról, megosztásról vagy vásárlásról. Az NKÉ célja az lehet, hogy lépést tartson ezzel a változással. A mesterséges intelligencián alapuló platform megteremtené a lehetőséget a hazai kulturális tartalmak széles körű elérhetőségéhez minden generáció számára, ezáltal kielégíti a nemzeti kultúra iránti fokozott keresletet, ráadásul mindezt egy centralizált, tartalmilag felügyelt platformon.

Az elmúlt évtizedekben a magyar kulturális szféra eltérő szegmenseiben működő szereplői saját informatikai rendszereket hoztak létre, ezek az adattárak és szoftverek azonban elkülönülten, silószerűen működnek, ami információs szigetek kialakulásához vezet. Ezen izolált rendszerek nehezítik az adatok összehangolását, az adatok megosztását és a széles körű hozzáférést. Egy közös értéktár azt a lehetőséget kínálná fel a kulturális szektor számára, hogy az egyes szervezeteknek lehetőségük nyíljon az adatok közös használatára, együttműködésre és új, innovatív projektek kialakítására.

A Youtube, a Spotify, vagy a Netflix térnyerésével a kulturális termékek digitalizációja a technológiai vállalatok globalista angolszász fókuszú nézőpontjába illeszkedően indult meg. A különböző művészeti ágak és műfajok egymástól elkülönülve, közös szabályok és jogkezelés hiányában szétszabdalva jelentek meg a digitális térben. Jelentős probléma, hogy a hazai kulturális adatvagyont globális cégek platformjain keresztül prezentálják, például a YouTube felületén.

Ezeket a szolgáltatásokat nem azért építették ki, hogy az olyan kis, piaci szempontból alig értelmezhető - „niche” - kultúrák szereplőit láthatóvá és szerethetővé tegyék, mint a közép-európai államok és főleg Magyarország kultúrkörnyezete. Ezek a platformok a globalizáció sztárjait emelték fel, és nem biztosítanak megfelelő kifizetéseket vagy támogatást a hazai kulturális szféra szereplőinek. Ennek következtében a magyar művészek értékes munkái nem kapnak megfelelő elismerést és kompenzációt az online térben.

A Nemzeti Kulturális Értéktár a mesterséges intelligencia segítségével tárná fel a hazai kultúra teljes spektrumát, közös adatszabványokat állítana fel, mégis a művészeti ágakra jellemző külön attribúciók szerint lenne képes vizsgálni, és vizsgálhatóvá tenni a Kárpát-medencében születő digitalizált műveket, mindezt a globális technológia vállalatok helyett hazai, ellenőrzött környezetben.

A Nemzeti Kulturális Értéktár nemzetközi adatforgalmi kváziszabványoknak is megfeleltetett adatmodellje olyan transzparens jogdíj- és tartalommenedzsment rendszert hozhat létre, amely nemcsak a könnyűzene, hanem az összes kulturális tartalmi szegmens (pl.: irodalmi művek, kiadványok, hangoskönyvek, képzőművészeti művek, filmek) számára átlátható jogkezelési rendszert hozna létre, egyfelől az adott tartalmi szegmensre vonatkozó szabványok koherens alkalmazása, másfelől a szegmens specifikus metaadat igények kezelése által. Ezáltal a kulturális kiadványok alkotói alternatív bevételi forrásokhoz juthatnak.

A munkát már elkezdtük. A Petőfi Kulturális Ügynökség nemzeti adatgazdaként a Petőfi Irodalmi Múzeummal, az Országos Széchenyi Könyvtárral és a Nemzeti Névtérrel végzett stakeholder-mélyinterjúkkal alapozta meg a Nemzeti Kulturális Értéktár mögötti piaci igényt, melynek outputja, végső eredménye maga a rendszert alkotó adatmodell.

A Nemzeti Kulturális Értéktár projektje nagymértékben hozzájárulhat a magyar kulturális identitás megőrzéséhez és erősítéséhez. A mesterséges intelligenciával támogatott platform lehetővé tenné a magyar kulturális kincsek, például irodalmi művek, zeneművek, festmények, történelmi dokumentumok és más kulturális tartalmak széles körű hozzáférhetőségét az online térben. Ennek eredményeként a Kárpát-medence kultúrafogyasztói könnyen elérhetik és élvezhetik ezeket. Mindez segíti jobban megérteni és értékelni a magyarság kulturális örökségét.

Az online hozzáférés lehetőséget teremt a kárpát-medencei oktatás fejlesztésére. Az iskolák, egyetemek és más oktatási intézmények is könnyen elérhetik ezeket az adatokat tanítási célokra, ami elősegíti a fiatal generációk kulturális tudatosságát és mélyebb megértését, erősítve ezzel a kulturális identitásukat.

A platform lehetővé tenné a befogadók számára, hogy mélyebben kapcsolódjanak a magyar kultúrához és büszkék legyenek saját kulturális örökségükre.

A Nemzeti Kulturális Értéktár adatvagyonként a mesterséges intelligencia fejlesztések, valamint társadalomtudományi, szociológiai és hálózatelméleti kutatások alapjául szolgálhat. A projekt fejlesztési és adatbővítési környezete mesterséges intelligencia algoritmusok alkalmazását illetően is kompatibilis, a szoftveres adatmodell lehetővé tenné azt, hogy a magyar kultúra számára létrejöjjön egy olyan szabványos, magyar nyelvű adat- és szövegkorpusz, ami a Nemzeti Kulturális Értéktár szoftveres hatókörén kívül is elláthat feladatokat (pl.: open source mesterséges intelligencia eszközökkel összekapcsolható plugin modulként), ezáltal tágítva a lehetséges kutatási és fejlesztési lehetőségek gyakorlati perspektíváját.

A szolgáltatás egyik szakmai újdonsága az integráció lenne. Ilyen mélységű és ennyire intenzív kulturális adatbázis nincs a nemzetközi piacon. A tartalmi és adatbázis oldalt illető bővítési szándék bár sok évtizedre adhat feladatot a Nemzeti Kulturális Értéktár számára, a mesterséges intelligencia algoritmusok fejlődése korábban nem látott sebességgel fog zajlani a fejlesztés időszakában. Ez hozzávetőleg 30%-os bizonytalansági faktort jelent, mivel robbanásszerűen fejlődő, alakulófélben lévő iparágról, technológiai ágazatról van szó. Ezért mi arra készülünk, hogy az MI-alapú fejlesztések eredményeit folyamatosan kutatjuk, és ha szükséges és lehetséges, akkor beemeljük és hasznosítjuk az újabb eredményeket.

A Nemzeti Kulturális Értéktár elődjeként a Petőfi Kulturális Ügynökség és partnerei már létrehozták a Magyar Popkulturális Értéktárat (popkulturalis.hu). A szolgáltatás nemzetközi értelemben is alternatíva nélküli prototípus. A Magyar Popkulturális Értéktár rendelkezik olyan kváziszabványos adatmodellel, amely kiterjeszthető a magyar kultúra különböző szegmensein belül megtalálható művekre, tartalmakra, másfelől alkalmaz olyan mesterséges intelligencia algoritmusokat, amelyek az adatkapcsolatok mélyebb feltárását, látens trendek felderítését támogatják. Ezen felül szükséges számos más kutatásmódszertan gyakorlati megvalósítására is alkalmas, például: kultúrszociológiai esettanulmányok, szakértői interjúk készítése a Nemzeti Kulturális Értéktár adattérképeiből kikövetkeztethető kulturális jelenségekről, adatszabványok ismertetésével foglalkozó kutatások elvégzése, különböző művészeti és szubkulturális ágazatok, szegmensek leírása, művészettörténeti kutatások lebonyolítása, adatstruktúrák leírása, statisztikai kimutatások. A jelenleg rendelkezésre álló adatokból a szakmai stábunk már végez ilyen típusú feladatokat.

A folyamatosan képződő vagy az adatállományból még hiányzó adatok, adatkapcsolatok mind szintén mennyiségi és minőségi természetű bizonytalansági tényezőket jelentenek a reprezentatív eredmények előállításában, viszont a rendszer szerkezete lehetővé teszi, hogy a kutatások megismételhetőek legyenek. Az különböző kulturális szegmensek tartalmi fogyasztási szokásaiból fakadó eltérések (pl.: könnyűzenei tartalmak és képzőművészeti tartalmak fogyasztási különbségei) miatt a nemzeti kultúrára vonatkozó kutatás és fejlesztési vizsgálatok eredményeinek 50-60% között van a találati aránya.

A szolgáltatás megbízhatóságának elemi feltétele a szellemi tulajdonra vonatkozó szerződéses jogi környezet, amelyben nem fordulhat elő a jogtulajdonos tartalmaival, kiadványaival való visszaélés, hiszen kizárja a felhasználói oldal tartalomszerkesztési lehetőségeit. A techóriások sok éve nem érdekeltek egy kiegyensúlyozott, egyenlő esélyeket kínáló jogi környezet megteremtésében. A Nemzeti Kulturális Értéktár a multinacionális működési elvek felülírásában és akár a hátránnyal induló alkotók felemelésében azért érdekelt, mert felhasználói bázisát (legyen szó üzleti vagy végfelhasználói szintről) az információk érvényességére, méltányos felügyeletére és szolgáltatására alapozza.

Hosszú távon mind üzleti, mind tudományos értelemben fontos cél a fenti tevékenységek nemzetközi kiterjesztése (első körben kelet-, ill. közép-európai országokban, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban). Ez a kiterjesztés teszi lehetővé, hogy a projekt keretében létrejött módszertan és megoldás további országok is használhassák kulturális adatvagyonuk leírására, strukturálására, megjelenítésére. Annál is inkább, mert azonos szabvány szerint tárolt adatokat kezelő rendszerek átjárhatóak, egymás bevételét növelhetik és további felhasználókat vonhatnak be. A szolgáltatásnak tehát stratégiai szerepet kell vállalnia a regionális adatgazdálkodási tevékenységekben.

A Nemzeti Kulturális Értéktár a nemzeti kultúránk digitalizációjában, adatszabványainak kialakításában teremtene új mintát, ami a magyar és általában a kelet-európai alkotókat, és jogtulajdonosokat hátrányosan kezelő globális techóriásokkal szemben egy biztonságos adat-, tudás- és jogi környezetet tud biztosítani. Az elmúlt évek reflektív informatikai trendjei (big data fejlesztések, deep learning és machine learning technológiák) az üzleti élet számos szegmensét lefedték, de a kultúrával eddig érdemben nem foglalkoztak – a Nemzeti Kulturális Értéktár hazai innovációként emelné a magyar kultúra tartalmait az adatvagyon menedzsment jelentőségének szintjére, amely más tudományos területeknek is példát mutathat.

A Nemzeti Kulturális Értéktár törekvése más iparágakat tekintve nem egyedülálló, több iparágban is hasonló komplex rendszerek kiépítése indult és ment végbe. Ilyen például az orvostudomány területén a Semmelweis Egyetemmel is partner, a világ leginnovatívabb cégeit és intézményeit tömörítő EIT Health, ami többek között a diagnosztika és az ellátás területén keletkező rengeteg adatot készíti elő az MI döntéshozatalt támogató funkcióinak fejlesztésére. A szoftverfejlesztés területén a Github programozói nyelvtől, területtől függetlenül tárolja és teszi kereshetővé a fejlesztők munkájának eredményeit. A Github, illetve annak strukturált szoftverfejlesztői adatvagyona jelenleg felbecsülhetetlen érték a mesterséges intelligencia robbanásának köszönhető technológia fejlesztések korában.

A Nemzeti Kulturális Értéktár helye

a magyar Mátrixban

A kulturális termékeket értékesítő jegyrendszerek és webshopok adatalapúak, de jelenleg nem áll rendelkezésre olyan magyar kulturális platform, ami az adatokat koherensen kezeli és egyben, átláthatóan gyűjti össze különböző művészeti ágazatok alkotásait. Az Országos Széchényi Könyvtár online felülete rendelkezik digitális könyvtárral, katalógussal, virtuális kiállítással, azonban egy szűk szegmenst képvisel, annak igényeit specifikusan kiszolgálva. A Nemzeti Kulturális Értéktár ezzel szemben minden művészeti ágazat adatait szabványosítva lenne képes kezelni, azok metaadataival együtt, miközben piactér is egyben, képes támogatni a művészeti termékek értékesítési folyamatát.

A platform célja tehát az lehetne, hogy az országban egyedülálló módon sorakoztassa fel és tegye elérhetővé a magyar kulturális értékeket, alkotásokat és működjön profitábilis felületként mind a szakmai partnerek számára és az egyéni felhasználók részére. A digitális fejlesztésekre jellemzően a piacon jelen lévő szereplők egy adott szektorban a saját érdekeiket szolgáló megoldást építenek, mint például a Magyar Nemzeti Digitális Archívum vagy az OSZK, így csak egy részletét szolgálják ki a kulturális szférának. Az ezeken a területeken gyűlő adatok így egymástól elkülönülnek, a belőlük származó számos lehetőséget nem kihasználva tárolódnak. A Nemzeti Kulturális Értéktár integrált platformja lehetne az első a hazai digitális térben, amely egységes adatmodellt kínál a kulturális szektorban.

Jelenleg olyan adatmodellek léteznek, amelyek kizárólag egy-egy kulturális szegmenst képviselnek. Ennek oka, hogy a különböző művészeti ágazatok megjelenési formátuma nagyban eltérhet egymástól, mint például az előadó- és táncművészet vagy az irodalom, így ezek együttes, egységes megjelenítése és adatkezelése egy rendkívül komplex feladat. A tartalmak különbözőségéből fakadóan egy vizuálisan kielégítő, felhasználóbarát és egységes infrastruktúrával rendelkező felület létrehozása bonyolult. A művészeti alkotásokat gyakran szerzői jogi törvények védik, a licencszerződések jelentősen eltérhetnek, és ezeknek a megállapodásoknak a globális szintű kezelése logisztikai kihívást jelent. Emellett a művészeti alkotásokat egybegyűjtő oldalak magas szintű kurátori szakértelmet és karbantartást igényelnek, hogy az oldal hiteles és transzparens lehessen. Ezeket a kihívásokat figyelembe véve tűztük ki célul a NKÉ kapcsán, hogy egy felületre gyűjtsük a magyar kultúrkincseket és a digitális térben azokat mindenki számára elérhetővé tegyük. A kulturális termékeket értékesítő multinacionális vállalatokkal ellentétben az NKÉ a hazai kincsek bemutatásával kiváló lehetőséget teremtene a nemzeti értékek, hagyományok reprezentációjának megerősítésére, nemzetközi kulturális együttműködések kezdeményezésére és a piactér által a hazai kreatív szektor gazdasági fellendítésére.

A mesterséges intelligencia felgyorsítja a digitálisan felkészületlen nemzetek nyelvének, kultúrájának eltűnését, hiszen a nagy nyelvek összehasonlíthatatlanul nagyobb szövegcorpust és adatvagyont halmoztak fel, így a nyelvi modellek tanítására is jóval több adatuk áll rendelkezésre. Az MI magyarsága, kiejtése és beszédfelismerése, kulturális ismeretei is rendkívül hiányosak, ezért nemzeti érdek a strukturált magyar adatvagyon kiépítése.

A nemzeti kulturális streamplatform csak az egyik a stratégiai fontosságú lépések sorában. A legközvetlenebb veszély: a közösségi média gyorsan teret nyerő új platformjai súlyosan kannibalizálják a kulturális szolgáltatásaink weboldalainak látogatottságát. Hiába fejlesztünk igényes weboldalakat, mert a trendérzékeny fiatal közönség más csatornákat keres. Mit tehetünk ezzel a trenddel szemben?

(1) Stratégiai szükségesség a zárt, validált, átfogó és integrált adatvagyon. Az OSZK vagy a Nemzeti Levéltár adatvagyona mellé hasonlóan átfogó kulturális adatbázisokat kell építenünk. Szükség van az MTVA archívumában meglévő hatalmas digitális kulturális adatvagyon közzétételére is.

(2) Teret kell foglalnunk a közösségi média újhullámos szolgáltatásaiban (Tiktok, Snapchat, Discord). Adaptív gondolkodásra és szervezeti struktúrákra van szükségünk, ahol a gyorsan felívelő új platformokat könnyen tudjuk kezelni.

(3) Az online és offline kommunikációt integráltan kell kezelnünk. A kulturális ökoszisztémában üzeneteinkkel el kell érnünk azokat is, akik egyáltalán nem interneteznek. A webes szolgáltatásokkal azokat a véleményvezéreket kell elérnünk, akik transzmissziós pontként működnek az online és az offline világ között. A Petőfi Klubok mintaprojektje megmutatta, hogy ez az irány jó.

A Nemzeti Kulturális Értéktár célja az, hogy kiaknázza a magyar kulturális kínálatban rejlő lehetőségeket. Olyan szolgáltatást kínálhatunk, ami megnyitja az utat a kulturális digitális állampolgár koncepciója felé. Az integrált szolgáltatás egyesíti a tartalmakat, és lehetőséget biztosít arra, hogy több embert érjünk el a szolgáltatásokkal, növeljük a kihasználtságot, és hatékonyan elemezhessük a fogyasztási szokásokat. A platform integratív szemlélete lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy egy helyen megtalálják az összes állami finanszírozású kulturális szolgáltatást. Így hatékonyan és eredményesen hasznosítható a nemzeti kulturális adatvagyon.