Hazaszótár
Megfogadtam, hogy a nyári szabadság alatt nem írok, csak olvasok. Hát olvastam. Néha félszemmel híreket és véleményeket is, kellett a valósághorgony, nehogy túl jól érezzem magam a gyümölcsfáim között. Ilyen szabadságot érdemeltünk ki, irigyelhetnek is érte, kasza, kapa vállra, küzdöttünk napestig. De ez jó és nemes küzdelem volt, ránk mosolygott
Hazaszótár
Mindenkinek van egy hazaszótára. Vagy majdnem mindenkinek. Az emberiség jelentős többsége le tudja horgonyozni magát térben és időben. Tízből kilencen tudják, hogy honnan jönnek, a tizedik legfeljebb nem akarja megmondani. Ez a könyv arról szól, hogy mi, magyarok miért vagyunk ott, ahol. És arról, hogy miért maradunk, amikor könnyebb lenne
Hazaszótár
1937-ben kirobbant az erdélyi magyarság legnagyobb vitája. Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a transzszilvanizmus egyik vezéralakja összepakolt, átköltözött Magyarországra, mert, mint megfogalmazta Nem lehet című cikkében: „...nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi »kategóriát« tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek.
Hazaszótár
Az ezredforduló tájékán szépreményű végzős filozófiaszakos hallgatóként felkérést kaptam a Korunk című folyóirattól, hogy írjak egy esszét. Közelebbi témamegjelölésre nem emlékszem, a megírás körülményeire viszont igen. Mit csinál egy szépreményű végzős filozófiaszakos hallgató? Iszik, mint a kefekötő. Mi legalábbis Kolozsváron rengeteget ittunk, a kocsma volt a piactér, az agora, oda
Hazaszótár
Alaptézis: mi mindannyian áldozatok vagyunk – kivéve a fehér, keresztény, heteró férfiakat. Ők azért nem, mert ha jól értem, akkor a fehér, heteró, keresztény férfiak „a fehér nyugati civilizációban” 1. többségben vannak, 2. hatalmuk volt és van, amivel visszaélnek. Az áldozatiság kultúrája apologétáinak tételmondata: „a történelemben (egészen a mai napig) a
Hazaszótár
Induljunk a trivialitásoktól, hátha közelebb kerülünk annak megértéséhez, mi történik velünk, mi történik a világban. Az egyik ilyen mára közhelyszerűvé laposodó probléma a fenntartható fejlődés kérdése, ami sokak szerint legfőbb bajaink okozója. Most nem bonyolódnék bele abba a feladványba, hogy egyáltalán hogyan lehetséges fejlődés, ha egyszer a történelem véget ért.
Hazaszótár
Hegyi ember vagyok, a Hargita lábánál születtem, tengerszint fölött nagyjából ezer méterrel. Azért nagyjából, mert ha a hegyekben moccan egyet az ember fia, rögtön alá/fölé megy bármiféle határnak, a hegyekben leginkább fent és lent van, hát nem is volt egyszerű mulatság biciklizni. Úszni meg pláne, nálunk a vizek legfeljebb
Hazaszótár
2024. július 1-től Magyarország vette át az Európai Unió elnöki tisztségét, valamint hivatalosan is megalakult a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ. Alapállásunk szerint ez nem párhuzamos világok esetleges találkozása, hanem sorsformáló összerendeződés lehet – ha azzá tesszük. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ küldetése a magyar identitás erősítése, a bárhol
Hazaszótár
Focilázban ég az egész kontinens, és ha van valami, amihez minden magyar ért, az a labdarúgás, tehát a Kárpát-medencében fokozott a hangulat. Nálunk a családban is megvan a maga szertartása, apa, anya, gyerek felveszi a nemzeti mezt, ha játszik a csapatunk, bekucorodunk a tévé elé, hajrá, magyarok. A fiunk
Hazaszótár
A tolerancia jelentése: türelmesség, türelem. A latin ’tolero’ jelentése: elvisel, eltűr. Fordítják béketűrésnek is. Tűrünk, hogy béke legyen. A toleranciának olyan – komolyan vehető – értelmezésével még nem találkoztam, ami „helyeslés”-nek fordította volna. Ha valamit tolerálok, attól még nem helyeslem. A tolerancia azt jelenti: tetszik, nem tetszik, elfogadom a másság másságát.
Hazaszótár
Nézz a politikai mesék mögé. Az orosz-ukrán háború arról szól, hogy olyan emberek halnak meg, akik nem akarnak a frontra menni és nem akarják megölni embertársaikat. Minden háborúnak annyi a lényege, hogy olyan emberek halnak meg, akik még élhettek volna. A háború az árvákról szól, az özvegyekről szól, a
Hazaszótár
Engedjék meg, hogy elmondjam Ady Endre múzeumigazgatói beszédét. Ugyanis folyamatos jelenben élünk. A szórakoztatóipar és a konzumidiotizmus nap mint nap arra késztet, hogy új és újabb dolgokat próbáljunk ki, vegyünk meg majd dobjuk a szemétre. Minden reggel úgy kelünk fel, mintha tiszta lappal indulnánk, ami tegnap történt, azt már elfelejtjük.