Hazaszótár
Jegyzet a magyar kultúra napjára Márai Sándor írja valahol Kosztolányi Dezső kapcsán: mindig a költők csináltak legelőből hazát. Ez nem irodalomtörténeti megjegyzés. Civilizációs diagnózis. Benne van az egész történelmünk. Ami — mostanság tapasztalhatjuk igazán — nem ért véget. A legelő adott. A haza nem. A legelő természeti állapot, a haza kulturális teljesítmény.
Hazaszótár
1823 novemberében egy huszonéves temesvári hadmérnök levelet küld az apjának. Bolyai János tudja: amit papírra vet, az nem pusztán matematikai felfedezés. Hanem a valóság újraírása. „A semmiből egy ujj más világot teremtettem” – írja, és ebben a mondatban ott lüktet minden, ami később a magyar valóságformáló gyakorlat legjobb hagyományává nemesedik. Mit
Hazaszótár
A fiunk, aki még életében nem élt rendes telet, napok óta teljesen fel van pörögve. Számára az elmúlt napok időjárása legalább akkora sorsforduló, mint a felnőtteknek lehetett a pandémia. A világa radikálisan megváltozott. Születése után vásároltuk meg a hegyvidéki elöregedő zsákfaluban a Kádár-kockánkat, hogy lásson telet, előrelátó szülőkként a
Székelyindián a porcelánboltban
A kontinens immunrendszere Az őrtűz a beszélgetések és a nagy világmegfejtések tere is (pláne, ha van egy kis pálinka is hozzá). Két barátommal, harcostársammal, Megadja Gábor eszmetörténésszel és Lánczi András professzor úrral egy évvel ezelőtt a következőkre jutottunk. Van egy furcsa európai szokásunk: ha magunkról beszélünk, rögtön szégyenkezni kezdünk. Mintha
Hazaszótár
Ha fellapozzuk a régi írásokat, kiderül, hogy a hübrisz az ókori Athénban nem holmi jellembeli gyengeség volt, hanem konkrét bűntény. Ma már ezt is rosszul értjük. A hübrisz anno nem a sima gőg, nem a „fenn hordja az orrát” nevetséges magabiztossága volt, hanem a szándékos, kéjes erőszak. Az a fajta
Hazaszótár
Véget ért az ünnep. Mielőtt azonban elköszönnék egymástól, álljunk meg egy pillanatra az őrtűz parazsánál. A Hazaszótár nem csupán szavak gyűjteménye. A Hazaszótár: önvédelem. Azért kezdtem el írni, mert azt éreztem: a 21. század legnagyobb csatája nem a földekért, nem az erőforrásokért zajlik, hanem a tudatokért. És ebben a csatában
Hazaszótár
Advent negyedik vasárnapja. A koszorú teljes díszben áll. Ma meggyújtjuk az utolsó gyertyát is. A hagyomány szerint ez a szeretet gyertyája. De ne tévesszük össze ezt a szeretetet a romantikus filmek érzelgősségével vagy a szeretet ünnepe marketingjelszavaival. Ez a szeretet: fegyelem és figyelem. Ez a szeretet: jelenlét. Ez a szeretet
Székelyindián a porcelánboltban
Európa kultúrájának mélységét a tragikum vállalása adta. Nagysága nem a tévedhetetlenségéből, sokkal inkább a belátás képességéből fakadt: abból az erőből, amely képes szembenézni a cselekvés nem szándékolt következményeivel. A tragédia itt sosem végállomást jelentett, inkább a tisztánlátás pillanatát. A tragikus kultúra nem menekül a fájdalom elől, ellenkezőleg: értelmet keres benne.
Székelyindián a porcelánboltban
Európa identitásközösségénél is mélyebb réteg az emlékezeti közösség. Összekötő kapcsunk a közösen hordozott sebek hálózata, nem pedig valamiféle utólag konstruált, egységes sikertörténet. Háborúk, bűnök, bukások és tanulságok rétegződtek egymásra, folytonosan újraértelmezve az előzményeket. Az európai történelem barázdált táj. A felejtés ebben a térben amputációval ér fel. A múlt levágása a
Székelyindián a porcelánboltban
Az Európai Unió jelszava – In varietate concordia – érvényes és igaz. A hiba az értelmezési tartományban keresendő. A brüsszeli újbeszél szótárában az „egység” uniformizálássá silányult: elvárássá, hogy mindenki ugyanazt gondolja a családról, a migrációról, a háborúról, a világról. A „sokszínűség” pedig felszínes látvány-diverzitássá vált: zászlókat, logókat, kvótákat és identitáscímkéket aggatnak
Székelyindián a porcelánboltban
Beszűkült tudatállapot Ezen a ponton tisztáznunk kell egy alapvető fogalmi zűrzavart, amely a barlang homályában született, de a tisztáson nem maradhat velünk: Európa nem azonos az Európai Unióval. Európa gondolatként világformáló erő, az Európai Unió beszűkült tudatállapot. Ez nem nyelvészkedés, hanem ontológiai különbségtétel. A beszűkült tudatállapot nem erkölcsi hiba, hanem
Székelyindián a porcelánboltban
A civilizációs válság és az elveszített öntudat Amióta világ a világ, válságok jönnek és mennek. Ismerjük a konjunkturális válságot: ez a gazdaság láza, jön a megszorítás, aztán a fellendülés. Ismerjük a strukturális válságot is: amikor az intézményrendszerek recsegnek-ropognak, és reformra szorulnak. De amiben ma élnünk adatik, az ennél mélyebb.