Hazaszótár
Advent harmadik vasárnapja. Meggyújtjuk az öröm gyertyáját. Az örömről is nehéz ma már a félreértés kockázata nélkül beszélni. A fogyasztásra kondicionált világunkban a 21. század embere összekeveri az örömöt a szórakozással. A szórakozás zajos, a külvilágból jön, ingerek kellenek hozzá, és gyorsan elillan. Az anyanyelvünk itt is segítségünkre siet megérteni
Székelyindián a porcelánboltban
Mindannyian ismerjük Platón barlanghasonlatát. De azért röviden a lényeg: képzeljünk el embereket, akik születésüktől fogva egy barlangban élnek leláncolva, és csak a falat látják maguk előtt. Mögöttük tűz ég, és a tűz fényében tárgyakat hordoznak egy fal fölött, amiknek árnyéka a barlang falára vetül. A rabok csak ezeket az árnyékokat
Székelyindián a porcelánboltban
Egy marék föld Szeretek figyelni a nálam okosabb emberekre. Az alábbi gondolatmenet lényegét egy nagyon bölcs asszonytól hallottam először, aki az életével is példázza, hogy mennyire komolyan gondolja, amit mond: képzeljetek el egy masinát: a felső nyílásán beleteszünk egy marék földet, alul kigurul egy paradicsom. Ha megkérdezik, mi történik odabent,
Székelyindián a porcelánboltban
A tárgy nélküli félelem kora Ha a 20. század a félelem évszázada volt – félelem a diktatúráktól, a titkosrendőrségtől, az atombombától –, akkor a 21. század a szorongás évszázada. Van egy lényeges különbség a kettő között. A félelemnek van tárgya: félek a medvétől, a tanktól, az éhezéstől. Ha a medve elmegy, a
Székelyindián a porcelánboltban
A folyamatos jelen börtöne Ha megkérdezzük a ma emberét, mikor él, azt feleli: most. És ebben a válaszban rejlik a 21. századi civilizáció egyik legsúlyosabb diagnózisa. Mert az ember nemcsak a „most”-ban él. Az ember az az élőlény, aki emlékeiben hordozza a halottait, és aki a még meg nem
Hazaszótár
Advent második vasárnapján meggyújtjuk a remény gyertyáját. A remény nem hangulat, nem a karácsony előtti jókedv. A remény tartás. Tengely. Az ember belső iránytűje, amely nem a pillanathoz, hanem az örökléthez méri magát. És ahol iránytű van, ott út is lesz. A számoknak és formáknak jelentése van. Amíg csak egy
Székelyindián a porcelánboltban
Avagy az önkéntes vakság kényelme és a közös levegő hiánya A visszhangkamra fizikája A gyermekek szeretik a szappanbuborékot. Csillog, szivárványszínű, lebeg, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha egy külön kis világ lenne. De a buboréknak van egy tulajdonsága, ami a játékban varázslat, a társadalomban viszont átok: elzárja a benti levegőt
Székelyindián a porcelánboltban
Avagy a hódítás fegyverek nélkül és a tudat önkéntes átadása A bűntudat és a tapasztalat A gyarmatosítás szóról a művelt nyugati embernek a bűntudat jut eszébe. Lelki szemei előtt fölsorakoznak a konkvisztádorok, a rabszolhajók, a kizsákmányolt kontinensek és a térképről leradírozott civilizációk. A nyugati „woke” mozgalmak dühét ez a feldolgozatlan
Székelyindián a porcelánboltban
Avagy a 21. század legkeményebb valutája és a lélek kapuja Ha meg akarjuk érteni, mi a legértékesebb erőforrás a mai világban, ne a tőzsdét kövessük, ne az olaj hordónkénti árát, és ne is a lítiumbányákat árazzuk be. Nézzünk a saját képernyőidőnkre. A 21. század legszűkebb keresztmetszete és legkeményebb valutája a
Székelyindián a porcelánboltban
Avagy a figyelem széthordása és a csend visszaszerzése A digitális fülzúgás Ha belehallgatunk a 21. századba, mit hallunk? Nem a gépek robaját, mint az ipari forradalom idején. Nem is az ágyúk dörgését, bár az is egyre közelebb morajlik. A 21. század alapzaja a zizegés. Az állandó, szüntelen, idegőrlő vibrálás. A
Székelyindián a porcelánboltban
Avagy a ki nem töltött tér A természet irtózik az űrtől – tartja a régi bölcsesség (horror vacui). Ha valahonnan kivonjuk a levegőt, a helyére azonnal betörne a külvilág nyomása. Ha egy földet nem művelnek, felveri a gaz. Ha egy házból kiköltöznek a lakók, megeszi az enyészet, vagy beköltöznek a hívatlan
Székelyindián a porcelánboltban
Avagy a csendes civilizációs amnézia és a visszatalálás kényszere Ha egyetlen szóval kellene leírni a 21. századi nyugati ember alapállapotát, az nem a szabadság lenne, nem is a jólét, de még csak nem is a félelem. Hanem a súlytalanság. A lebegés egy olyan térben, ahol az irányok felcserélhetők, a fogalmak